Kultúra
Halhatatlanságot teremtett az elillanó színpadi pillanatoknak
Bajor Gizi a végzet asszonyát testesítette meg – Gobbi Hilda az alábbi szavakkal búcsúztatta: „nálad szebben senki nem tudott szeretni, és nálad jobban senkit nem szerettünk”
Beyer Gizella 1893. május 19-én született Budapesten. A középiskola elvégzése után rögtön beiratkozott a Színiakadémiára, nevét növendékként változtatta előbb Bayerre, majd Bayorra, végül Bajorra, bár ő maga mindig az előbbi alakot használta. Amikor 1914-ben végzett, rögtön szerződtették a Nemzeti Színházhoz, ahol Ambrus Zoltán igazgatásának első évében került az élvonalba, 1922-ben Hevesi Sándor már rá építette a színház műsorát, hiszen az ország egyik legnépszerűbb művésze volt. Bár 1924–1925-ben a Magyar Színházban játszott, haláláig a Nemzeti tagja maradt. Klasszikus és modern műben, drámában, bohózatban is páratlan alakítást nyújtott. Gajdó Tamás, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) kutatója így ír róla: „kivételes beszédtechnikájával, mimikai készségével, humorával és átváltozó képességével a legellentétesebb jellemű figurákat teremtette meg – akár ugyanabban az előadásban”. Herczeg Ferenc Utolsó tánc című darabjában például anyát és lányát alakította egyszerre, Harsányi Zsolt A bolond Ásvayné című drámájában a huszonhét, majd nyolcvanhét éves karakter öregedését nem paróka vagy smink, hanem gesztusainak változása jelezte. Pályafutásának egyik legnagyobb diadala a nemes olasz hölgy, Zilia Duca szerepe volt Heltai Jenő A néma levente című vígjátékában. Tüneményes játékának hírére csak úgy tódult a közönség, a városi legenda szerint egyszer egy férfi rajongója felkiáltott: „ezért az asszonyért én is hallgatnék három évig” (ahogy azt Heltai komédiájának címszereplője, Agárdi Péter lovag teszi). – A korabeli modern nő ikonjának tekintették, megtestesítette a végzet asszonyát, elképesztő súlya volt – magyarázta lapunknak Sárdi Mihály színháztörténész.
Bajor Gizi 1928-tól volt a Nemzeti Színház örökös tagja, 1948-ban első színésznőként kapta meg a frissen alapított Kossuth-díjat. A vészkorszak idején zsidó származású harmadik férjén, Germán Tiboron kívül más menekülteket is bújtatott, többek közt az író Tamási Áront.
Máig tisztázatlan körülmények közt halt meg 1951-ben, valószínűleg orvos férje adott be neki halálos adag morfiumot, majd ugyanígy magával is végzett. A kettős öngyilkosságot állítólag Germán tervezte el, aki még búcsúlevelet is hamisított, de máig nem tudni, hogy egyedül vagy a művésznő kérésére tette ezt. Bajor Gizi holttestét a Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták fel, majd a Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára, ahol Gobbi Hilda a következő szavakkal búcsúztatta: „nálad szebben senki nem tudott szeretni, és nálad jobban senkit nem szerettünk. Te azon ritkák közé tartozol, akik estéről estére megteremtették élő művészetünknek a halhatatlanságot”. Halálának első évfordulóján, 1952-ben nyílt meg budai villájában a Bajor Gizi Színészmúzeum, amely ma az OSZMI egyik kiállítóhelye.
Születésnapi koszorúzási ünnepség
A Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet ma délután fél háromtól koszorúzási ünnepséget tart a színésznő születésnapjának évfordulója alkalmából a róla elnevezett Bajor Gizi Színészmúzeum (Budapest, Stromfeld Aurél u.16.) emléktáblájánál. A rendezvényre szeretettel várnak minden érdeklődőt!