Gésák és szerelmek a budai Vár alatt

A magyarországi japonizmus eddigi legteljesebb bemutatása az a kiállítás a Várkert Bazárban, amely két szintet foglal el az egykori testőrpalotában. Ha időrendben akarunk haladni, akkor az emeletről induljunk, itt a 19. század utolsó harmadától a századfordulóig tartó időszakot mutatják be. Itt látható többek között Székely Bertalan híres festménye, a Japán nő is, amelynek modellje ugyan nem a szigetországból származott, de a képen elhelyezett tárgyakat a nagy utazó, Xantus János gyűjteményéből válogatta össze a művész. Az 1871-ben festett 169x121 centiméteres alkotás majdhogynem megelőzte korát, magát a japonizmus nevű interkulturális hatást is, hiszen ennek franciaországi indulását 1872-re datálják a szakemberek. Ez a folyamat az európai művészetben megváltoztatta, megújította a hagyományos formavilágot, leginkább a japán fametszetek és színezett tusrajzok révén érte el hatását. Ezek árnyalatok nélküli erős színei és vastag kontúrjai különösen a szecesszió festőire és grafikusaira voltak hatással, de a japán formavilág és díszítőelemek megjelentek az európai kerámiában, így nálunk is.

Az „igazi” japonizmus hozzánk 1900 körül, a francia impresszionistákkal, Cézanne-nal és Gauguinnel együtt érkezett meg. A kiállítás földszinti termeiben elénk tűnik Rippl-Rónai Iparoscsalád vasárnap című művének négy fázisnyomata: erős kontúrok és nagy, árnyalás nélkül színezett felületek, éppen úgy, ahogy a japán fametszeteken láthatta. Rippl-Rónai József párizsi évei után lett itthon a japonizmus úttörője, ahogyan a kiállítás egyik feliratában is olvashatjuk. Neully-ben bérelt lakása falain japán fametszetek voltak, és ezeket itthon is bemutatta a Royal szállóban, a műértő közönség értetlenségétől kísérve. Rippl-Rónai 1898-ban megbízást kapott a budapesti Andrássy-palota ebédlőjének teljes berendezésére. Az általa tervezett tálalókészlet két tányérja mellett az egyik tárlóban ott van Georges Rodenbach Les Vierges című könyve is Rippl-Rónai japános illusztrációival.

A központi mű itt Csók István Mulató társaság pávával című képe. Az ezen szereplő díszes madár mellé mint előkép odakerült az Iparművészeti Múzeumban őrzött, Araki Kampo által 1900 körül készített gyönyörű selyemfestmény is, ami a párizsi világkiállításról került Budapestre. Azt is megtudhatjuk, hogy 1896-tól a Nagy Háború kitöréséig összesen tizenhét japán művészeti kiállítás volt Magyarországon, ahol már a munkák nem egzotikumként, hanem művészeti alkotásként szerepeltek. Így nem véletlen, hogy a stílusjegyek felbukkannak még Csonvárynál is, akinek Gém című, Losoncon őrzött festménye mellé valóban oda lehetett tenni Ohara Koson fehér kócsagokat ábrázoló gyönyörű rajzait. A japonizmus ebben az időben megjelenik mások mellett Tichy Kálmán és Gyula révén a grafikában, és persze a könyvművészetben is, de az iparművészetre gyakorolt hatása talán még jelentősebb volt.

A keramikus Wartha Vince a japán porcelánok hatására az 1880-as évektől folytat mázkísérleteket Zsolnay Vilmossal, és 1896-ra meg is születik vörösen irizáló zománca. A tárlókban is látható kerámiákon pedig megjelennek az avarszint motívumai, a növények mellett a békák és a gyíkok is. Pécsett 1918 után Zsolnay Júlia növényi motívumaiban él tovább a hatás, de ezek már csak utózöngék, az alkotók sokszor saját ifjúságukra, a boldog békeidőkre emlékeznek munkáikkal. Így lehetett ezzel a kiállítást záró Thorma János is. Mezőn című 1927-es festményén egy kimonós nőalakot látunk a tájban. A tárlat a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum és a Várkert Bazár közös szervezésében jött létre.