Kultúra
Füzértől a budai Várig
Konzerválás vagy teljes rekonstrukció – A Magyar Művészeti Akadémia szervezésében kétnapos konferencia zajlott a műemlékek és a kortárs építészet aktuális kérdéseiről
Miként nyúlhatunk a műemléki épületegyüttesekhez, egy várrom esetében lehetséges-e a rekonstrukció, vagy csak a megmaradt részek konzerválása a helyes – ilyen, aktuális kérdésekre kereste a választ a Pesti Vigadóban megrendezett kétnapos, Élő műemlék – Rekonstrukció, de hogyan? című konferencia csütörtökön és pénteken. A Magyar Művészeti Akadémia építészeti és művészetelméleti tagozata szervezésében megvalósult rangos esemény az építésztársadalom vitás kérdéseinek kívánt teret adni úgy is, hogy párbeszédet kezdeményez, valamint hogy itt ismertetni lehetett az eltérő álláspontokat. Teszik ezt azért is, mert a műemléki szemlélet és a műemlékekhez való viszony változásának korát éljük, amikor például a helyi közösség, ahogy ez meg is történt a füzéri vár esetében, már részt kíván venni a folyamatban, beleszól abba, hogy milyen formában valósuljon meg egy-egy ilyen beruházás.
Más példák mellett tehát ennek teljes rekonstrukciója is nagy hangsúllyal volt jelen a tanácskozáson. Az ötszáz méter magas platóra épült felsővárat 1676-ban gyújtotta fel az őrsége a kassai kapitány parancsára. Akkor porig égett és egészen az 1930-as évekig a természet volt itt az úr. Lux Kálmán és fia, Géza végzett itt 1934 és 1936 között régészeti feltárásokat, majd 1941-ben védettséget kapott a várrom és környezete. Ezután a hetvenes években zajlottak kutatások, megtaláltak például egy teljesen ép cserépkályhát is.
A helyi közösség akaratából, Füzér önkormányzatának hathatós közreműködésével megindult a kilencvenes évek közepén a rekonstrukció, amelynek célja hangsúlyozottan a vár eredeti állapotának visszaállítása volt. A konferencián előadó füzéri polgármester, Horváth József mint talentumot emlegette a várat, amit örökül kaptak, és amivel jól is gazdálkodtak, hiszen vagy száz szakember közreműködésével olyan állapotba jutott a helyszín, hogy már 2007-től megindulhattak a turisztikai programok, az idén már a tizenhatodik várjátékokat, és a kilencedik pálinkafesztivált rendezik meg. A várkápolna megvalósult rekonstrukciójához 1330 kőfaragványt használtak fel például, az elmúlt években uniós támogatásból elvégzett újjáépítések során.
A füzéri alsóvár munkálatairól irányítójuk, Skandrelli György számolt be, aki a polgármester mellett szintén a teljes rekonstrukció híve. A romok konzerválása és egy bádogtető építése – az ez idáig gyakran alkalmazott megoldás – itt nem találkozott a közösség akaratával. Így aztán elmondása szerint megtapasztalhatták, milyen is lehetett a középkorban várat építeni. Hiszen daru híján a 30-50 kilós köveket és a súlyos tölgyfagerendákat nem volt egyszerű eljuttatni a rendeltetési helyükre. A meglévő alapok kibontása után analógiák alapján készültek a tervek és maga az épület is. Az analógiáknak a felsővár esetében is komoly szerepük volt, mint azt Rudolf Mihály építésztől is megtudhattuk, aki az előkészületek során Freundsberg mellett Árva, Törcsvár, Zólyom és Végles várainak tanulmányozását említette. A teljes rekonstrukció Füzéren kiterjedt például a freskókra is, amelyekhez az említett osztrák vár mellett leginkább az Árvában megmaradt ornamentikát használták fel.
Ugyancsak teljes rekonstrukció előkészítése folyik a budai Várban, a Királyi Palota egyik legszebb, leggazdagabban díszített helyisége kapcsán is. A második világháborúban teljesen elpusztult Szent István Terem helyreállításához jóval több információról tudott beszámolni Rostás Péter, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese. Nagyon jó minőségű fotók állnak rendelkezésre, hiszen az 1902-es beépítés előtt a terem berendezése ott volt és számos díjat is nyert az 1900-as párizsi világkiállításon.
Az ornamentika előképét a pécsi székesegyházban találták meg, és valami csoda folytán egy eredeti függönyszárny és tapétadarab mellett fennmaradt két, a Zsolnay-gyárban égetett próbadarab is azon királyábrázolások közül, amelyekkel a termet díszítették. És megvannak – számtalan részletrajz mellett – az uralkodók alakjait megrajzoló Roskovics Ignác eredeti kartonjai is. Hasonlóan „könnyű” a dolga a palota melletti lovarda teljes rekonstrukcióján dolgozóknak is.
Ennek munkálatairól Potzner Ferenc építész számolt be, aki hangsúlyozta, hogy a második világháború előtti, háromszáz éves kertkultúrát szeretnék a környezetében visszaállítani, a Csikós udvarnál pedig olyan területeket is kialakítani, ahol helyet kaphatnának majd a Várban rendezett fesztiválok. A lovardát a régi tervek alapján, jórészt eredeti anyagokat használva építik újjá, és a belső berendezését is visszaállítják.