Fürdő a határon, amelyben Mátyás király is megmártózott

Életkép a gyógyvizes forrás fölé épült fürdőről a boldog békeévekből (Forrás: MKVM/MaNDA)

Fürdővel amúgy több település is rendelkezett Zemplén vármegyében, de csak a kékediről tartották azt, hogy még Mátyás király is megfürdött benne. Ennek bizonyítékául a régi időkben három öreg, a hozzáértők szerint háromszáz évesnek saccolt tölgyfát mutogattak a helybeliek, hogy azokat az otthon megülni nem tudó, sokfelé vadászgató és fürdőző király ültette. Ez a hagyomány ugyanúgy ama magyar sajátosság része lehet, hogy népszerű történelmi nagyjaink és hozzájuk csapódva néhány költő mindenfelé fákat ültetett el Magyarországon. Az oklevelekben 1297-ben először említett Kéked valamilyen szerencse folytán Trianonban is megmaradt magyarnak. Sosem volt nagy falu, de urai, a Kékediek egy meglehetősen impozáns reneszánsz kastélyt építettek ide, birtokaik központjába a 17. században. A négy sarkon a zavaros idők miatt kerek tornyok álltak, és mély vizesárkot is ástak az épület köré. Ők voltak az első fürdő kiépítői is, 1658-ban aztán Kékedi Katalint egy Melczer nevű eperjesi szász kereskedő vette nőül, így ez a család vitte tovább a fürdőt is Alsó-Kékeden. Ahol még mindig van Fürdő utca, de gyógyvízben jelen állás szerint nem fürödhet az erre vágyó.

Pedig még a szocializmusban is működött a hely, ami a többi zempléni fürdővel együtt valamikor a 19. század végén élte a virágkorát. Chyzer Kornél, 1892-ig Zemplén vármegye főorvosa, 1861 és 1869 között bártfai fürdőorvos, bejárta a megye településeit, és huszonnyolc faluban talált feltörő ásványvizet vagy éppen gyógyvizet. (Egy 1965-ös kormányrendelet szerint az ásványvízben literenként egy gramm oldott anyagnak kell lennie, és a forrásnál legalább húsz, fúrt kutak esetén huszonöt Celsius-fok hőmérsékletűnek. A gyógyvíznek pedig bizonyítottan gyógyító hatásúnak kell lennie.)

Chyzer doktor uram Kékeden leírása szerint langyos, kénes vizet és harmincegy vendéglátásra alkalmas szobát talált. A huszonkét Celsius-fokos, ként, szénsavat és szulfátokat tartalmazó vízen így melegíthettek is, mielőtt az a kádakba került. Amelyekből, mármint a kádas fürdőházakból, egy 1896-os leltár szerint harmincnégy állt rendelkezésre. Öt házban harminckét szoba várta ötvenkoronás áron a huszonhárom kilométerre lévő Kassáról is érkező vendégeket. Akik első-, másod- és harmadosztályú fürdőjegyeket vehettek negyven, harminc és húsz koronákért. Volt természetesen az igazi fürdőélethez nélkülözhetetlen táncterem és két vendéglő is Kékeden, közülük az egyikben kóser módra is főztek. Azt is tudjuk, hogy Nagy Bélának hívták a fürdőorvost a millennium évében, a forrás ekkoriban kétszázharminc liter vizet adott percenként, és a szezon május 15-től egészen október elsejéig tartott.

A két világháború közt még működött a létesítmény, majd a második világháborús harcok során nagy károkat szenvedett. A fürdőt 1954-ben a megyei tanács építette újjá, huszonnégy káddal működött egy darabig. Kültéri medence is épült, a strand pedig nyaranta várta az alig kétszáz kékedit, valamint a környék felfrissülni vágyó lakosságát.