Felnőtté válás a viking mesevilágban

Az immár trilógiává bővült sárkánykaland egyik legnagyobb erénye a kezdetektől maga a mese: egyrészt a minden korban, nyelven, kultúrában érthető, létező „legkisebb fiú” toposz keverése a titokzatos, izgalmas viking mondavilággal egy olyan időbe helyezve, amikor lovak és kutyák helyett az emberek sárkányokat tarthatnak kvázi háziállatként. E zseniális motívumrendszerért persze nem a DreamWorks alkotóit, illetve Dean DeBlois rendező–forgatókönyvírót illeti a dicséret, hanem Cressida Cowell brit írónőt, akinek azonos című gyermekkönyvsorozatán alapul a három film. (Magyarul a tizenegyedik rész is olvasható már). Ennek az irodalmi alapnak köszönhető az is, hogy a trilógia minden darabjának van valódi mondanivalója, nemcsak közhelyekkel operál, a logikai bukfencek sikeres kikerülésével tud fordulatos lenni, és bár hősei tipikusak (noha nem feltétlenül egyértelműen kétpólusúak), mégis gondosan felépített jellemük van. Sőt, az alkotók sokuknál a jellemfejlődésre is ügyeltek.

Ez nem is csoda, hiszen a trilógia valójában a főszereplő, Hablaty felnőtté válásának, megkomolyodásának története, ami ebben az utolsó részben ér véget. Nagyon jó elosztás, ritmus ez, hiszen azok a nézők, akik az első rész idején (2010) még gyerekek voltak, a második rész (2014) bizonytalan útkeresésében, majd az idei végkifejlet komoly döntéseket meghozó karakterében könnyen magukra ismerhetnek – hiszen most már maguknak is sorsdöntő pillanatokkal kell szembenézniük, saját lábukra kell állniuk. Mindemellett mindegyik Így neveld a sárkányodat-rész rendkívül jó szellemű film is: legyen szó – a korábbiakban – akár a bátorság, a félelmek és előítéltek legyőzése vagy a barátság témájáról, a megbocsátásról vagy mint most, a szeretet, önzés, felelősségvállalás kérdéseiről. A harmadik rész talán legfontosabb gondolata, hogy akit szeretsz, azt el kell engedned – az ő boldogsága, jóléte előrébbvaló kell legyen a sajátodénál. Ez pedig olyan útravaló, amit még a legkisebbek is magukkal tudnak vinni a moziból. Bár mindegyik film megadta a nézőnek a jóleső katarzist, illetve kellően heroikus-magasztos is volt (mégiscsak viking harcosokról és sárkányokról van szó!), a harmadik rész minden korábbinál erősebb, így még a felnőttek szemébe is könnyeket csal(hat). Az elválás témája erős mondanivaló egy animációs filmnek, sőt, egy bármilyen filmnek, nem véletlenül említettük fentebb, hogy Hablaty és Fogatlan történetét a felnőttek éppúgy élvezhetik, mint a legkisebbek.

Ám mégiscsak egy animációs filmről van szó, amely elsősorban gyerekközönséget szólít meg, ezért minden komolysága mellett az Így neveld a sárkányodat 3. jócskán bővelkedik humorban: Fogatlan, a veszedelmes éjfúria fajba tartozó, Hablatyhoz hasonlóan esetlen és végtelenül aranyos sárkány ismét bolondozik és ügyetlenkedik, de a többi viking fiatal, például az egymással állandóan perlekedő ikerpár, Kőfej és Fafej is vidám perceket okoznak. Magáról a grafikáról, animációról pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, a varázslatos tájak gyönyörűen megrajzoltak, elképesztően színesek, a figuráknak pedig emberi mozdulatai, gesztusai vannak, sőt, érésük, öregedésük is nagyon szépen kivitelezett.

A Hibbant-falut lakó vikingek és kedvenc házisárkányaik kalandjairól sokat nem árulhatunk el a poén lelövése nélkül, így legyen elég annyi, hogy Hablaty és Fogatlan egy titkos világ keresésére indulnak a tenger peremén túl, miközben a legádázabb sárkányvadász elől is menekülniük kell. Lélegzetelállító zuhanórepülések, sok tűz és némi sárkánynásztánc, a háttérben John Powell fülbemászó dallamaival. Kívánhatnánk ennél többet?

Így neveld a sárkányodat 3. (How to Train Your Dragon 3: The Hidden World)
Amerikai animációs kalandfilm,
104 perc, 2019.
R.: Dean DeBlois
10/10