Feléledhet Csipkerózsika-álmából az impozáns Rodostó Turistaház

A Selmecbánya környékén, majd a Pilisben, a Börzsönyben és a Magas-Tátrában is turistáskodó orvosról, Téry Ödönről elnevezett Nemzeti Turistaház-fejlesztési Program részeként végre ismét kinyithat a Rodostó Turistaház is, amely a munkásőrség megszűntével elhagyottan áll Szigligetre nézve a Badacsony oldalában. Pedig az 1936. jú­lius 5-i nyitás után pezsgett az élet itt, ezen az irodalmi nevezetességgel is bíró helyen, amelyet még 1910-ben szeretett volna felépíteni a Magyar Turista Egyesület (MTE) balatoni osztálya, ezen belül is a tapolcai szervezet. Csakhogy a Nagy Háború, majd a trianoni országcsonkítás egy időre elnapolta az elképzelést, pedig már megtalálták a helyszínt, és volt az építkezésnek költségvetése is, így aztán a Nemestördemic közbirtokosságának ajándékaként megkapott telekre, a község által adományozott bazaltból csak 1935–36-ban épült meg az impozánsnak mondható ház a sziklák alá, mégpedig II. Rákóczi Ferenc halálának kétszázadik évfordulóját megcélozva. A befejezéssel ugyan késtek több mint egy évet, de nem is volt könnyű dolguk a kivitelezőknek itt kétszáz méter magasan, a Badacsony oldalában, ahova a visszaemlékezések szerint csak bivalyos szekerekkel tudták szállítani az építőanyagot.

Az ünnepélyes átadáson az MTE elnöke, az egykori Kína-kutató egyetemi tanár, Cholnoky Jenő mondott beszédet, majd Noé Gyula lesencetomaji esperes-plébános szentelte meg az épületet. A magyaros stílusban épült ház falára emléktáblát helyeztek azok nevével, akik a nagyságos vezérlő fejedelem mellett halálukig kitartottak a száműzetésben, így szerepel a táblán Esterházy Antal gróf, Bercsényi Miklósné és Bercsényi Miklós, Sibrik János, Pázmándy Péter, Csáky Mihály gróf, Zay Zsigmond báró és természetesen Mikes Kelemen, aki a legtovább ette a száműzöttek keserű kenyerét Rodostóban.

Nagyon szép munkát végeztek a kőművesek a hegy tetejére vezető Bújdosók Lépcsőjén is, amely nagy turistaforgalmat bonyolít le a mai napig. A Rákócziakkal kapcsolatban álló híres magyar asszonyokról, Zrínyi Ilonáról, Lórántffy Zsuzsáról, Csáky Krisztináról és Czinka Pannáról elnevezett pihenőhelyek is ekkor készültek, amikre bizony most is nagy szükség van a meredek út majd félezer lépcsőfokának megmászásához.

A Rodostó Turistaház 1944-ben keltette fel a Szigligeten, egy film forgatókönyvén dolgozó, harmincnégy éves Tatay Sándor író figyelmét. Jelesül nem is annyira maga az épület, hanem annak csinos gondnoka, Takács Mária. Tatay itt vészelte át a front átvonulását is, és aztán feleségül vette Takács Máriát, így a ház mondhatni állandó lakója is lett, csak a téli hónapokra költözött Budapestre. Itt születtek legjobb írásai (Ének a szőlőhegyről, Vulkán, Eszter és a fajdkakas), innen, a Badacsony hegyének falvaiból valók az alakjai is. A Ház a sziklák alatt című novellájából pedig Makk Károly rendezett filmet 1958-ban. Tatay idővel saját otthont épített magának és feleségének Badacsonyban, jól is tette, mert új idők jöttek, a polgári gyökerű Magyar Turista Egyesületet feloszlatták, a Rodostó Turistaházat 1946-ban államosították. Előbb a csepeli Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek, majd utóda, a Csepel Művek természetjáró szakosztálya kapta meg, amiről egy 1984-ben elhelyezett márványtábla is megemlékezik a ház oldalán, igaz csak 1976-ra datálva az átadást. Az biztos, hogy a csepeliek után a munkásőrség is használta tiszti pihenőházként – az itt folyó tivornyákról még ma is beszélnek Tördemicen.

Az erőszakszervezet feloszlatása után gazdátlanná vált a ház, utolsó gondnokának talicskája, szerszámai ott rozsdásodnak egy kőfal mellett. A hatalmas erdei fenyők ugyan nem engedik, hogy a Balatonra néző teraszán nagyon felnőjön a gaz, de a szomszédos telek akácai már jórészt eltakarják a páratlan kilátást. A turistaház felújítását a Nemzeti Sportközpont koordinálja, a Téry Ödön-program célkitűzése, hogy „osztrák körülmények” fogadják a kirándulókat, így több ember mozogjon és kiránduljon. Az épület kívülről szinte hibátlan állapotban van, nádazása is jól bírja az évszakok váltakozását. Egy alapos műszaki, energetikai és belső felújítás után ismét fogadhatna vendégeket, akik minden bizonnyal meg is érkeznének, hallván a páratlan panorámáról, és persze a hegy jó boráról, amit Tatay Sándor és irodalmár barátai sem vetettek meg.