Expresszív forradalmárok között

A Falk Miksa utcai Pintér Galéria kiállítóterében április 11-ig látható Juhász Dávid kiállítása, aki expresszív hatású képeken, széles ecsetvonásokkal festette meg az ötvenhatos hősöket. Az ’56-ban az orosz tankok ellen küzdők jórészt valóban kemény, világháborút is megjárt, sokat próbált emberek voltak – meg persze diákok, ipari tanulók, akik ugyanúgy nekirohantak a tankoknak a benzinespalackokkal. Az elszántság és a keménység ott van a Juhász-képeken is, és a lendületes ecsetvonások, a szürke háttérből kiemelkedő élénk színű alakok csak fokozzák a hatást. A megfestett alakok közt négy ismert forradalmár van, Deák Gábor, Fejes József Tibor, Bosnyák Gábor és Mesz János, avagy Falábú Jancsi. Utóbbi Pécsen egy tizenkét gyermekes családba született 1931-ben, és menhelyen nőtt fel apja internálása után. A háború után volt bányász, dolgozott az óbudai téglagyárban, s miután a barátnője belefulladt a Dunába, volt italozó lumpen is, a hírhedt Ilkovics, a Népbüfé törzsvendége. Igaz, itt már falábbal járt, mert az egyik lábát levágta a HÉV. Ebben az időben többször volt dolga a rendőrséggel, így számára (is) valóságos tisztítótűz lehetett a harc az oroszok ellen. Ő volt a Corvin köz legendás tüzérparancsnoka, aki mielőtt november 4-én súlyosan megsebesült volna – 19-én bele is halt a sebébe –, sok orosz harckocsit állított meg a városban. Azok nélkül, akik vesztenivalójuk híján mindenféle mérlegelés nélkül ragadtak fegyvert, nem lett volna fegyveres ellenállás, Nekik állított emléket a festményekkel Juhász Dávid.

Könyv a munkástanácsokról

A forradalom 60. évfordulója alkalmából adta ki azt a kötetet az 1956-os Intézet, amely a munkássággal, a munkástanácsokkal foglalkozik. A kötetet szerdán mutatták be Budapesten. Az intézet 2016-17. évi 22. évkönyvében tizenegy írás, köztük Valuch Tibor társadalomtörténész és a közelmúltban elhunyt Varga László levéltáros történész két átfogó tanulmánya, valamint kilenc esettanulmány járja körül a témát. Gyáni Gábor történész, akadémikus a könyvbemutatón kiemelte: a kötet úttörő jellegű, hiszen a munkásság évtizedek óta nem népszerű kutatási téma, az elmúlt fél évszázadban alig írtak róla. A kötet írásai 1956 sokféleségét érzékeltetik.