Kultúra
Északi mítoszok az ősforrástól újra elmesélve
Az Agave kiadó gondozásában megjelent Északi mitológia nem tudományos mű, hiszen Gaiman arra vállalkozott, hogy újra elmesélje az északi istenekről szóló történeteket. Az amerikai író szándékosan nem nézett bele az általa is ismert feldolgozásokba, hanem az elérhető legősibb forráshoz, a tizenharmadik században az izlandi Snorri Sturluson által lejegyzett Edda-énekekhez nyúlt.
Az Északi mitológia rövid könyv, a történetek nincsenek túlírva, Gaiman saját stílusát tükrözik. Éppen ez a lényege is: a mítoszok újramesélése. Az Edda eleve a szájhagyomány útján terjedő mítoszok lejegyzése, Gaiman pedig kései mesélőnek csap fel. Nagy szolgálatot tesz ezzel a ma olvasójának, hiszen könnyebben befogadhatóvá teszi az ősi történeteket. Igaz, a skandináv mitológia magyar fordítása könnyen olvasható, ahogyan mai szemmel is befogadhatók például a kora középkorhoz képest nagyon modern, tárgyilagos hangú sagák is.
Neil Gaiman roppant szórakoztatóan meséli el a mítoszokat, mondhatni kegyetlenül leplezi le az istenek gyarlóságait. Miközben egészen emberközelivé teszi őket, hű marad a skandináv mitológia világához, megmutatja, hogy ha az isteneik bizonyos szempontból olyanok is, mint mi, döntéseiket nem feltétlenül az olvasó logikájának megfelelő. Nem csak egyedi stílusával hozza közelebb az olvasóhoz a mítoszokat. Igazi mesélővé válik, élővé teszi a mitológiát, összefüggésbe hozza a világgal, amiben élünk, nem úgy nyúl a történetekhez, mint valami régi, poros fikciókhoz.
Az Északi mitológia rövid könyv, a történetek nincsenek túlírva, Gaiman saját stílusát tükrözik. Éppen ez a lényege is: a mítoszok újramesélése. Az Edda eleve a szájhagyomány útján terjedő mítoszok lejegyzése, Gaiman pedig kései mesélőnek csap fel. Nagy szolgálatot tesz ezzel a ma olvasójának, hiszen könnyebben befogadhatóvá teszi az ősi történeteket. Igaz, a skandináv mitológia magyar fordítása könnyen olvasható, ahogyan mai szemmel is befogadhatók például a kora középkorhoz képest nagyon modern, tárgyilagos hangú sagák is.
Neil Gaiman roppant szórakoztatóan meséli el a mítoszokat, mondhatni kegyetlenül leplezi le az istenek gyarlóságait. Miközben egészen emberközelivé teszi őket, hű marad a skandináv mitológia világához, megmutatja, hogy ha az isteneik bizonyos szempontból olyanok is, mint mi, döntéseiket nem feltétlenül az olvasó logikájának megfelelő. Nem csak egyedi stílusával hozza közelebb az olvasóhoz a mítoszokat. Igazi mesélővé válik, élővé teszi a mitológiát, összefüggésbe hozza a világgal, amiben élünk, nem úgy nyúl a történetekhez, mint valami régi, poros fikciókhoz.