Érdekes és emberi történetek nyomában

– Még sosem tévézett, a karmesterverseny műsorvezetése az első ilyen feladata. Hogyan választották ki éppen önt?

– Néhány hónapja az OperaCafé portréfilmet készített rólam, aztán nem sokkal később felhívott a producer, hogy az operaház főigazgatójával, a karmesterversenyen is zsűriző Ókovács Szilveszterrel együtt rám gondoltak. Augusztus közepén kezdődött a felkészülés, aztán pedig be is dobtak a mély vízbe.

– Tartottak valamiféle kiképzést is önnek a műsor előtt?

– Nem, de hatalmas türelemmel és szeretettel fogadott a stáb a sminkesektől a világosítókig és operatőrökig, mindenben segítenek. Műsorvezető társamnak, Bősze Ádámnak nagy tapasztalata van az ilyen munkában, egy hullámhosszon vagyunk, és sokat tanultam tőle. Próbálok minimálisan hibázni, szakkifejezésekre kérdezek csak rá, hogy tudjam, éppen miről van szó, ha rendezői utasítás érkezik. A forgatások intenzívek, így hamar belejöttem, tudtam fejlődni ez idő alatt. A döntőt élőadásszerűen vesszük fel, s ez különösen izgalmasnak ígérkezik majd.

– Milyen érzés operaénekesként, tehát szakmabeliként, ám a másik oldalon állni egy ilyen műsorban?

– Rendkívüli élmény, de a versenyzőkkel a műsorban beszélgetve inkább arra vagyok kíváncsi, hogy zenei elképzeléseik mellett milyen emberek. Hogy milyen érzéseik voltak abban a tizenöt percben, amíg felléptek, hogyan viselték a stresszt. És az érdekes történeteket is igyekszem bemutatni. Például az egyik versenyző szinte az összes hangszeren tud játszani, a másik zongoraművésznek készült eredetileg, s van olyan is, aki mindig fehér talpú cipőben lép fel, és nem hord frakkot. Persze bizonyos zenei kérdések is felmerülnek, amelyeket énekesként eddig nem vettem észre.

– És ön szerint milyen egy jó karmester?

– Mindenki más típust szeret, de azt vallom, amit a zsűri is többször említett. Az a fontos, hogy egy karmester legyen valamilyen. Tudjon varázsolni, és érdekes legyen, amit csinál. Ahogy attól válik egy operaénekes is művésszé, ha a szép éneklésen kívül megszületik valami plusz a színpadon. A karmesterség különleges hivatás, a dirigens mindent ismer, ért és átlát. Pszichológiai és pedagógiai képesség, kooperatív és szolidáris jellem kell hozzá.