Erdei kápolna vízeséssel

Az oklevelekben 1269-ben először említett Vas megyei falucska története folyamán szinte mindvégig katolikus hitű volt, mégpedig nagy odaadással és mély buzgósággal. Valamikor az idők hajnalán talán éppen a most is álló kis kápolna környékén volt a falu, az emberek csak később költöztek le a Lahn, avagy Vörös-patak mellé, ahol a Grácba vezető postaút is kanyarodik. Még az is lehet, hogy a dombok között is megmaradtak a házak, mert az 1450-es években is együtt emlegetik Gasztonyt egy Kövesszarv nevű településsel. Gasztonynak az összeírások szerint 1599-ben már volt fából épült temploma, amit kis időre el is foglaltak maguknak a reformátusok. Ennek a helyére épült fel 1742-ben a mai barokk jegyeket viselő, műemléki védelem alatt álló Isten háza, amelynek érdekessége, hogy a falába egy méretes török sírkövet, egy pasa fehérmárvány-síremlékét falazták be, amelyet Boros József, a falu egyik nagybirtokosa hozott haza 1789 után Zimony ostromából, ahová II. József hadseregének élelmezési biztosaként keveredett.

A szekereken sokáig utazó több mázsás kőtömb „gazdája” talán nem is örülne annyira e megoldásnak, mint ahogyan az 1809-ben a francia csapatok beszállásolásának sem örültek, akik a hagyomány szerint a bujakórral is megismertették a falusiakat. A falunak 1802-ben már volt iskolája, hetven év múlva pedig mellette épült meg a Szombathelytől Szentgotthárdig, majd onnét Grácig vezető vasútvonal.

A falu templomával szemben álló, valamikor a Borosok tulajdonában lévő kastélyban született 1843. június 8-án Széll Kálmán, hazánk egyik legtehetségesebb miniszterelnöke is, aki végül a szomszédos Rátóton építette fel kúriáját és híres mintagazdaságát. A falu keleti szélén előbb a Waldstein, majd a szomszédos Csákányban is birtokos Batthyány családnak volt majorsága és kisebb kastélya, amit a visszavonuló németek robbantottak fel a benne felhalmozott lőszerrel együtt. Gasztony a jobbágyfelszabadítás után a környék településeihez hasonlóan módos falu lett sok kisnemesi eredetű birtokossal, ugyanakkor birtokközpont is tiszttartókkal, majorral, cselédséggel.

A falu a két világháború között híres volt kőműveseiről is. Ők építették fel a falu által előteremtett építőanyagokból és segédmunkájával szombatonként a Mária Kertnek nevezett kápolnát. A hely intimitása, szakrális ereje korábban is ismert volt, jártak ide ki imádkozni a falusiak, így jutott az eszébe az erdőben sétáló harmincegy éves Piller Dezső kántortanítónak, hogy kápolnát emeltet ide Szűz Mária tiszteletére.

Tábori misével fel is szentelték az épületet 1941 nyarán, amelynek központi részén Sarlós Boldogasszony kőszobra kapott helyet. Két oldalsó karéján pedig a közeli forrás vízét használva kisebb vízeséseket alakítottak ki. A kápolna híre gyorsan terjedt, általában augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján volt a tábori mise, amire rendre meg is érkeztek a hívek a környező településekről is. Az utolsó istentiszteletet a lehulló vasfüggöny miatt 1948. június 8-án tartották, ezután már csak az erdei munkások vagy a határátlépő engedéllyel rendelkezők látogathattak ide. Sőt, egynémely túlbuzgó határőr károkat is okozott az építményben, így végül a Mária-szobrot a falu templomába menekítették. A kegyhelyet a drótkerítés felszedése után, 1990 augusztus 20-án szentelték újjá nagyszámú hívő jelenlétében. S falára Piller Dezső tanító századik születésnapján, 2010. augusztus 15-én helyezték fel a táblát, amellyel szeretett tanítójukra emlékeznek a gasztonyiak.