Kultúra

Emlékmozaikok a tulipános ládából

Sárközi Mátyás legújabb regényes levelezőkönyve rendkívül értékes dokumentumkötet isegyben a hatvanas–nyolcvanas évek irodalom- és sajtótörténetének szempontjából

Igazi csemege a Londonban élő, 1937-ben született, József Attila-díjas író és publicista, Sárközi Mátyás újabb kötete. A Kortárs Kiadónál megjelent, Ládafia-történelem című könyv joggal van ott a szerző legnépszerűbb írásai közt, ugyanis legalább olyan élvezetes és érdekes olvasmány, mint korábbi levelezésmemoárjai, a Levelek Zugligetből (2003) vagy a Tamperdü (2013).

Cs. Szabó László 20180809
Cs. Szabó László (a képen londoni lakásában) ismét felbukkan a történetek egyik szereplőjeként (Forrás: Fortepan - Forgács Károly)

A Ládafia-történelem szereplői ugyanazok a Sárközi életét és a korszak irodalmát meghatározó alakok, mint irodalomszervező és folyóiratkiadó-szerkesztő édesanyja, Sárközi Márta (Molnár Ferenc lánya) vagy a Nyugat és az Irodalmi Újság híres esszéistája, Cs. Szabó László, de visszaemlékezésekből, levelekből, könyvekből és fényképekről itt-ott felbukkan Ferdinandy György, Határ Győző, Ruttkay Kálmán, Mészöly Dezső és Lator László figurája, sőt, egy látogatás alkalmával még Orbán Viktor is.

Sárközi százéves, bajor tulipános ládájának mélyén kutatott emlékek után, és amit a ládafiában talált, megírta, így állt össze a Ládafia-történelem.

Amikor Münchenben dolgozott a Szabad Európa Rádiónál, akkor tett szert a magyar tulipánosokhoz hasonló, százéves, festett bajor ládára, amely „most itt terpeszkedik a londoni dolgozószobám sarkában, tele kéziratokkal, lapkivágásokkal, az utókor számára kortörténeti dokumentumként megőrzött mindenféle papirosokkal” – írja a bevezetőben Sárközi, felidézve, hogyha lapozgat a levelek, iratok között, történelmi adalékok tucatjai bukkannak fel.

A fentiek alapján mesél tehát először az 1942–1956 közötti Magyarország irodalmi életéről és hétköznapjairól, édesapja (Sárközi György) haláláról, a nyilasterror borzalmairól, majd sok apró forradalmártörténetet is megoszt velünk.

Aztán pedig az emigrációban élő magyar írókról, gondolkodókról, az emigráns magyar szellemi szféra legnagyobb alakjairól emlékezik meg, levélváltásokon, fényképeken keresztül beszél sorsuk összefonódásáról, a hatvanas-nyolcvanas évek kulturális kezdeményezéseiről, a kapcsolattartást és publikálást lehetővé tevő lapokról, mint a Magyar Műhely vagy az Irodalmi Újság. De a Szabad Európa Rádió és a BBC Magyar Adása műhelytitkaiba is beavatja az olvasókat.

Sárközi Mátyás új, regényes levelezőkönyve, amely egyben memoár is, nemcsak olvasmányos, hanem vicces is. Lebilincselően érdekes, illetve rendkívül értékes dokumentum azoknak is, akik tudományos szempontból kívánnak az emigráns magyar irodalommal foglalkozni. A közölt levelek, fotók, emlékek ugyanis kordokumentumként is szolgálnak. Az egészet pedig megkoronázza Sárközi Mátyás zseniális stílusa – nem hiába Molnár Ferenc unokája.