Kultúra
Egy sorozatgyilkos, egy pár meg a többiek
Gengszterfilm a Tháliában – ez az első Amerikában játszódó McDonagh-darab
Sokszor előfordul, hogy az ügyes fordításnak köszönhetően egy film vagy egy színdarab magyar címe ötletesebb, mint az eredeti. Ez a helyzet A nagy kézrablás esetében is, ami sokkal jobban megragadja a történet hangulatát, mintha Hamvai Kornél meghagyta volna a „Spokane-i kézlevágás” – az angolban egyébként szintén szójátékkal operáló – tükörfordítást.
Martin McDonagh fekete humorú darabja ugyanis tényleg egy kézrablásról, pontosabban egy évtizedek óta tartó kézkeresésről szól, amelybe a néző egy város szélén álló, elhagyatott hotel szobájában kapcsolódik be. Itt találkozik egymással a négy főszereplő, csupa abnormális karakter, akiket az ír szerző egy meglehetősen szélsőséges helyzetben ütköztet egymással.
A főszereplő Carmichel (Szervét Tibor) kényszerbeteg, mániákus pszichopata. Huszonhét éve keresi a kezét, amelyet állítása szerint idegen fiatalok vágtak le, miközben egy érkező vonat előtt a sínekre szorították. Számára a külvilág ezután megszűnt létezni, gyakorlatilag az egész életét arra tette fel, hogy megtalálja az eltűnt végtagot. Egyedül az anyjához fűzik szoros érzelmek, akivel még mindig együtt élnek és elég bonyolult a kapcsolatuk.
Bizonyos szempontból rokonlélek, szintén magányos farkas a hotel recepciósa, Mervyn (Tamási Zoltán). Neki még annyi kapcsolata sincs az emberekkel, mint Carmichelnek. Egyetlen barátja egy állatkerti gibbon volt, de miután a majom elpusztult, végképp magára maradt a lepusztult hotelban. Mindennap azt várja, hogy történjen valami izgalmas, míg a félkezű sorozatgyilkos felbukkanásával gyakorlatilag házhoz jön a dráma.
Marilyn és Toby (Lovas Rozi és Bán Bálint) egy pár. A fiú drogdíler, és bár barátnője hozzá hasonlóan piti bűnöző, a személyiségük nem is lehetne különbözőbb. Míg Marilyn határozott és harcos típus, aki elszántan küzd az elnyomottak egyenjogúságáért, barátja jóval halkabb, félénkebb figura.
Ők négyen kerülnek össze abban a hotelszobában, ahol hamarosan már az életük lesz a tét.
A bizarr történet és a még bizarrabb karakterek Martin McDonagh-nál teljesen átlagosnak számítanak. Igazi sikerszerzőről van szó, akinek a munkáit valószínűleg olyanok is ismerik, akik ezt nem is tudják magukról. Míg a Leenane szépe és A kripli című darabot a színházba járók, a Hét pszichopata és a Si-cu, illetve az Erőszakik című filmet a moziba látogatók ismerhetik.
Sokszor misztikus, már-már rémmesébe illő történeteit többnyire újságcikkek, igaz történetek inspirálják. Ezek helyszínéül kezdetben rendszerint Írországot választotta, A nagy kézrablás az első olyan darabja, amely Amerikában játszódik. A Thália Színház produkcióját rendező Radnai Márknak nem idegen ez a világ, hiszen korábban is dolgozott már McDonagh-darabbal. A párnaember esetében sem volt könnyed a téma, de míg ott a hármas gyerekgyilkossággal a középpontban egy kimondottan nyomasztó előadásról van szó, A nagy kézrablás teljesen más hangulatot teremt. A rendező azt ígéri, hiába az erőszakos történet és az erős a helyzetek, mégsem hat majd nyomasztónak, hiszen a dialógusok könnyedsége és a nagy dózisú fekete humor oldja a feszültséget – vagyis egy gengszterfilmeket idéző, gyilkos humorú, film noiros világ elevenedik meg a Thália Színház nagyszínpadán.