Egy magyar diplomata a történelem főutcáján

A kolozsvári magyar polgári, unitárius vallású családból származó, már Budapesten született Nanovfszky György egész élete a nyelvek vonzásában telt, gyakorlatilag ez adta a megélhetését. Kis túlzással nyelvzseninek is nevezhető, hiszen mire leérettségizett (1960-ban), már négy nyelvből volt felsőfokú állami nyelvvizsgája: oroszból, angolból, eszperantóból és lengyelből. Tizenéves korában olyan tanárai voltak, mint Szabó Magda, a későbbi híres regény- és drámaíró és Antall József, a rendszerváltozás miniszterelnöke. Életre szóló élménye volt tizennégy évesen a magyar szabadságharcosok és az orosz tankok tűzharca az Üllői úton, ahol az ő lakásukat is eltalálta egy harckocsilövedék. Bár orvos édesapja azt szerette volna, hogy fia kövesse a pályán, őt már kiskora óta a nyelvek érdekelték. Úgy gondolta, hogy a nyelvi különbségből jól meg lehet élni, ráadásul segíteni tud a különböző anyanyelvű és gondolkodású embereknek egymás megértésében.

Az érettségi után idegenvezetőként és tolmácsként kezdett dolgozni, húszévesen felvették a budapesti bölcsészkarra orosz–lengyel szakra, de egy év múlva Moszkvába ment külföldi ösztöndíjasként a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe (IMO) – indonéz–angol szakra iratkozott be, s mellette lengyelt is tanult a Lomonoszov Egyetem esti tagozatán. Amikor hazajött, az volt a leghőbb vágya, hogy diplomata lehessen, de – mivel polgári származású volt, s nem lépett be az állampártba – erre több mint húsz évet kellett várnia. A nyelvek „mentették meg”, tolmácsolni és fordítani kezdett, hat felsőfokú nyelvvizsgával, aztán a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozott, 1981-ben pedig Genfben ő lett az ENSZ első – és sokáig egyetlen – magyar állampolgárságú tisztviselője a Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) szakosított szervezetben. Ekkortájt sok afrikai és ázsiai országban megfordult, de a rendszerváltozást már itthon élte meg, a Magyar Gazdasági Kamaránál. Régi tanára, Antall József miniszterelnök hívására és jelölésére 1992-ben Nanovfszky György lett – hat évig – a Magyar Köztársaság első nem kommunista nagykövete Moszkvában.

A könyvből megismerjük Jelcin orosz elnök budapesti látogatása és 1956 miatti bocsánatkérése kulisszatitkait éppúgy, mint azt, hogy nagykövetünk hogyan próbálta és miért nem sikerült „összehoznia” két ismerőse, II. János Pál pápa és II. Alekszij pátriárka 1996-os történelmi találkozóját Budapesten. Nanovfszky érdeme volt a Vörös Hadsereg által 1945 után elhurcolt több magyar műkincs visszaszerzése, továbbá a csecsen lázadók által elrabolt három magyar túsz kiszabadítása. Sajátos, valóságos krimibe illő nyomozás eredményeként ő találta meg az 1945 után moszkvai börtönben meghalt Bethlen István miniszterelnök és Deseő László tábornok sírját, akiknek (jelképes) földi maradványait sikerült hazahozni és végső nyugalomra helyezni. Ő volt 2001-től hazánk első szingapúri nagykövete négy évig, s éppen tíz éve nyugdíjazták, bár ő szívesen tovább szolgált volna. Visszatért az oktatáshoz, a könyvíráshoz, a sokoldalú társadalmi munkához, évek óta a World Trade Centers Association Budapest (Világkereskedelmi Szövetségek) elnöke, a Finnugor Népek Világkongresszusa alapító alelnöke és a Magyarországi Eszperantó Szövetség tiszteletbeli elnöke. Nanovfszky György ma is „hiperaktív”, várja és vállalja az új feladatokat, ha kell, tolmácsol, fordít, sokat utazik, előadásokat tart civil társaságokban. „A világ tele van még elvégzendő feladatokkal számomra is. Amíg bírod, tedd – ez és csak ennyi az élet nagy titka!” – így fejeződik be a NANO című könyv, amely különleges önarckép, egyúttal érdekes sztorikban bővelkedő szubjektív kortörténet az elmúlt fél évszázad magyar és nemzetközi világáról.