Egy kalandos életű költő nyomában

Ünnepélyes keretek között adta át hétfőn Reinhold Alfréd leveleit, kéziratait és fényképeit a Petőfi Irodalmi Múzeumnak (PIM) John Milne, a költő egykori tanítványa. A hagyatékátadó est már-már hagyománynak számít az intézményben, hiszen az utóbbi években többek között Zelk Zoltán, Somlyó György, Németh László, Rába György, valamint a Magyar Műhely és az Újhold gyűjteménye is a múzeumba került. Ez alkalomból a főleg Radnótihoz fűzött barátsága miatt híressé vált, Reinhold Alfrédról emlékeztek meg brit és magyar barátai, tanítványai, majd sor került az ajándékozó nyilatkozat aláírására is. Az eseményre kis kamarakiállítással is készültek, három vitrinben állították ki a hagyaték legfontosabb dokumentumait. Így például a költő első és utolsó verseskötetét, néhány levelét, valamint a Haladás-körhöz kapcsolódó iratokat.

Kevés olyan kalandos életű magyar író és költő élt, mint az 1907-ben született és 1993-ban elhunyt Reinhold Alfréd – emlékeztetett a hagyaték átadásáról szóló szerződés aláírása előtt E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, hozzátéve, hogy keddtől kutathatóvá teszik a többdoboznyi anyagot. Köszöntőjében elmesélte, hogy Reinhold Alfrédnak csupán egyetlen verseskötete volt, amelyet a nyolcvanas években fedezett fel Bréda Ferenc költő egy kolozsvári antikváriumban. Mint mondta, így kezdődött az erdélyi kultusza ennek a különleges írónak, tanítónak és szerkesztőnek.

A dokumentumok aláírása előtt John Milne, a hagyaték átadója tartott beszédet, amelyben elmondta, hogy 1970-ben, húszévesen ismerte meg Alfrédot, aki éppen akkor ment nyugdíjba kormánytisztviselőként, és teljes változást akart. Mint mondta, ezért alapított kávézót, amelyben a londoni Bridge Kör tagjai találkoztak, hogy ott politikáról, vallásról és filozófiáról beszélgethessenek. „A következő huszonhárom évben Alfréd a mentorom, barátom és tanárom volt” – mesélte Milne, hangsúlyozva, hogy mestere mindig arra ösztönözte, gondolkozzon világosan, és győzze le előítéleteit.

Varga Katalin, a PIM kézirattárának volt vezetője Reinhold Alfréd munkásságának korai éveiről, a harmincas évek magyar irodalmára gyakorolt hatásáról tartott előadást. Mint mondta, Alfréd Bécsben, majd az Alkotmány utcai főreál iskolában végezte tanulmányait; rögtön az érettségi után lapot indított Haladás címmel, és elkezdte építeni a Balassa Bálint Irodalmi Kört. Úgy vélekedett, nagyon sok kesze-kusza és romantikus adathalmaz él a költővel kapcsolatban, de ezek közül nem mind igaz. Hegedüs Géza és Vas István visszaemlékezéseiből idézett, hogy képet kaphassunk Reinhold személyiségéről: barátai azt gondolták róla, komolyabb náluk, hatalmas zenei és irodalmi műveltséggel s jó pszichológiai érzékkel rendelkezik, misztikus gesztusait azonban nem mindig értékelték. Az előadásban a Sziget-társaságról, illetve a Haladás című folyóiratról is szó esett. Utóbbi 1926 szeptemberében indult, és tíz számot élt meg. Ez a lap volt Glatter Miklós, vagyis Radnóti egyik első publiká­lási helye.

Az esten Richard Haedicar, Rein­hold egyik barátja is felszólalt, mint mondta ismeretségük alapjaiban alakította át a gondolkodásmódját, hiszen különleges intellektuális kapcsolat volt közöttük. Szőcs Géza költő, író felidézte, hogy Bréda Ferenc egy kolozsvári antikváriumban találta meg az 1980-as években Reinhold Alfréd első és utolsó lírai kötetét. Mint fogalmazott, a költő versei olyan nagy hatást gyakoroltak a kolozsvári irodalmi életre, hogy két legendás happeninget is szerveztek a tiszteletére, s a másodikon már maga az író is részt vett.

Az est végén Bréda Ferenc visszaemlékezését olvasták fel, majd Nagy Márta irodalomtörténész, a hagyaték hazajuttatásának szervezője beszélt a költőhöz fűződő különleges barátságáról. Mint mondta, az 1980-as évek végén kezdett levelezni Reinhold Alfréddal, aki fél évszázados szünet után írt, magyar nyelvű verseit is megmutatta neki. Az ünnepélyes hagyatékátadás a költő eddig sohasem hallott művének felolvasásával zárult.