Kultúra

„Egy hajóban evezünk”

A veszprémi teátrum igazgatója, az MMA Szó-szín-játékának vezetője szerint fontos, hogy a vidéki színházak előadásai és régi, értékes művek is láthatók legyenek a fővárosban

A Veszprémi Petőfi Színház igazgatójaként részt vesz a 2023-as Európa kulturális fővárosa program előkészítésében, a Magyar Teátrumi Társaság alelnökeként a szakma összefogásáért és égető kérdéseinek rendezésével foglalkozik, januártól pedig a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Szó-szín-játék programsorozatának koordinátora is. Oberfrank Pállal kamaraszínházról, összművészetről és összefogásról beszélgettünk.

oberfrank-pal
Oberfrank Pál: Keressük a párbeszédet a szakma és a társművészetek között is (Fotó: Hegedüs Róbert)

– A minap tartották a Pesti Vigadó színháztermében az öt éve futó Szó-szín-játék idei első előadását. Az ön vezetésével idén megújul a sorozat: miben lesz más, mint eddig?

– A helyszín, a Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpada megszabja a lehetőségeket, így jellegében alapvetően nem változik, szcenírozott felolvasószínházi estek lesznek. Fontos, hogy a vidéki színházak kamara- és stúdióelőadásaikkal bemutatkozhassanak Budapesten, valamint olyan darabok jelenhessenek meg, amelyek régen voltak láthatók, de emlékezetesek maradtak a közönségnek, és ma is érvényesek lehetnek. Például a márciusi, Isten nem szerencsejátékos című előadás Gyurkovics Tiborra, az MMA alapító tagjára emlékezik. A későbbiekben Németh László, Páskándi Géza, Illyés Gyula és kiváló kortársaik műveiből idézünk fel néhányat, hiszen e darabok a mi kincseink, noha kicsit elfeletkeztünk róluk. Emellett az MMA tagozatai közti kapcsolatot erősítve „összművészeti” előadásokban is gondolkozom: kortárs írók, zeneszerzők, előadóművészek dolgozhatnak egyszerre, és jó volna, ha a filmesek is részt tudnának venni.

– A helyszín a közönség számát ugyan megszabja, de kiket céloznak meg elsősorban?

– A köztestület tagságán kívül sok ember kíváncsi azokra a komoly, izgalmas előadásokra, sokszor nagy alakításokkal, amelyek vidéken születnek. A Sinkovits-színpad nézőterén százhatvan-száznyolcvan néző fér el. Valószínűnek tartom egyébként, hogy elsősorban a középkorosztálytól fölfelé számolhatunk közönséggel.

– Más tisztségei, feladatai mellett miért vállalta el a programsorozat vezetését?

– Azt hiszem, az MMA vezetése ezúttal szerette volna, ha a tagjai közül kerül ki a színházműködtetésben tapasztalatokkal rendelkező ember, ez ugyanis eléggé összetett feladat, többek között marketinggel is foglalkozni kell. Most vezettük be, hogy egységesen ezer forintba kerülnek a jegyek, hiszen a művészetnek, kultúrának ára van. Ez a budapesti kínálathoz képest baráti összeg, mégis komolyságot ad, mert manapság az ingyenesség összekapcsolódott a gyenge minőséggel, miközben itt erről szó sincs.

– Kiderült, hogy 2023-ban Veszprém lesz Európa kulturális fővárosa. Mint a helyi Petőfi Színház igazgatója, mit tud mondani a terveikről?

– Már az előkészítésben is jelen voltunk, segítettünk, jómagam a pályázat művészeti bizottságának is tagja voltam. Nemzetközi hírű, határon túli előadókat is meghívunk, mesterkurzusokat szervezünk, de reményeink szerint két fesztiválunk is része lehet majd a programsorozatnak. Persze összetettebb a feladatunk, mivel a színház nemcsak előadásaival lesz az események része, hanem tereivel, épületeivel is.

– Szintén az elmúlt év végén volt a Magyar Teátrumi Társaság tisztújító közgyűlése, ahol újra megválasztották a szervezet alelnökének. A következő időszakra milyen célokat fogalmaznak meg? Mi lehet a megszüntetett taotámogatás utódja például?

– A taokérdés most Fekete Péter államtitkár úr kezében van, de megpróbáljuk segíteni a munkáját, és mi magunk is azt várjuk, ő milyen megoldást javasol a jövőre. Számtalan feladat áll előttünk: az előadó-művészeti törvényt frissíteni és kiegészíteni szükséges, tisztázni bizonyos alapfogalmakat, és az egészet adaptálni a változó színházi közegre. Az életpályamodellt szeretnénk megfogalmazni a színművészek esetében is, rendezni kell a díjak körül kialakult elmaradásokat, továbbra is foglalkoznunk kell a pályakezdőkkel, de az idősekkel is, bár ezen a téren történtek komoly előrelépések. Fontos része még a munkánknak, hogy keressük a párbeszédet a Színházi Társasággal és a függetlenekkel, hogy teljes összefogásban dolgozhassunk. Mi mind egy hajóban evezünk, egymás nélkül nem akarunk létezni – és ebben a hajóban még a társművészetek, a zene, a tánc, a képzőművészet és a film is egyaránt velünk vannak.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom