Eget feszegető hangok

Jogos hát az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója alkalmából kiadott, Elmaradt vezeklés című verses CD makacsul számonkérő, egeket feszegető hangvétele, amelyen a két alkotó verseit Sinkovits-Vitay András tolmácsolásában hallhatjuk.

Igencsak kemény kérdéseket tesznek fel ezekben a klasszikus formában írott versekben. A legalább ötven könyvet jegyző néhai Szentmihályi Szabó Péter, lapunk egykori publicistája, most annak a bizonyos pesti srácnak a szemével látja a közelmúltat, a mohó kézzel maguknak túró politikusokat, a koszorúzó gyilkosokat és az éljenző besúgókat. Látja Pongrátz Gergelyt, amint a szívéhez kap tanyájának udvarán, és tudja, hogy vele sírba száll a forradalom. De küzd ez ellen, és ott van a bizalom a végső, isteni igazságszolgáltatásban. Amit vállalt ikerpárja, költőtársa már sokszor indulatosan követel is: Döbrentei Kornél erőteljes, szókimondó költészete az egeket ostromolja a gyilkosok elmaradt vezekléséért, a történelmi igazságszolgáltatásért. A szabadságsuhancok igazságáért szól és szenvedélyesen szembesít bennünket az e téren is halmozódó restségünkkel. Döbrentei pörlekedik Istennel is, igazságot kér az általa növendék Krisztusnak nevezett Mansfeld Péternek, és persze Gérecz Attilának és Tóth Ilonának. Visszaemlékszik az 1956-os esztendő családi karácsonyára, amikor a volt ludovikás tiszt apa az udvaron égette a leveleket. Igaz, csak néhány légelhárító löveget irányzott be az orosz tankok ellen, de várta, hogy érte jönnek, a tízéves költő pedig csak attól félt, hogy az elhamvadó papírok közé keveredett valahogy az ő Jézuskának írt levele is.
Nekünk, akik csak családi történetekből, kopott filmfelvételekről és fényképekről ismerjük ezt az időt, sokat mondhatnak ezek a versek. Az utánunk tiszta lappal jövők pedig talán megérzik bennük az igazság keresésének jogos indulatát, látják az egek feszegetését, és nem hagyják annyiban a dolgot.