Dobozok, objektek és Wunderkammerek

A szűk nyakú palackokban csipeszekkel felépített vitorlás hajókat, Golgotákat mindenki ismerheti, a 18. században németföldön divatos Wunderkammerekről pedig azt kell tudni, hogy a kisebb-nagyobb uralkodók, hercegek, grófok ezekbe a szobákba gyűjtöttek össze mindent, ami szokatlan vagy egzotikus.
Az apácamunkák viszont inkább a türelemüvegekhez hasonlítanak, szakrális témájú tárgyak, ereklyék, szentképecskék kerülnek üveg alá, keretbe.

És innen már csak egy – igaz, jókora – ugrás a Munkácsy-díjas grafikus, Prutkay Péter munkássága, megjegyzendő persze, hogy talán előzményként szolgált a 20. század első felének két megkerülhetetlen alakja is. A talált tárgyakat, szemetet műveire applikáló dadaista Kurt Switters és Man Ray, akire apja szabóműhelye volt nagy hatással: lásd a tüskékkel ellátott vasalót és a szőrmével borított kávéskészletet.

Az idén hetvenéves Prutkay Péter autodidaktaként 1969-ben indult el a művészpályán, és mindjárt az elején ott volt a mára már legendás Szürenon csoport kiállítói, Csutoros Sándor, Harasztÿ István, Haris László, Karátson Gábor és Pauer Gyula között. Ott egy szürrealista szobát rendezett be, amit a hatalom persze nem értett meg és lebontatott, de későbbi szereplési lehetőségei, a boglári Kápolna-tárlatok sem voltak Aczél elvtárs kedvencei. Talán ezért is lett meghatározó akkori munkásságában a diktatúra visszásságainak kipellengérezése, bírálata. Úgy tereli össze és tartja együtt a dolgokat dobozaiban, hogy azok politikai, értékválasztási töltetet nyernek, és ez a töltet az idő múlásával egyre erőteljesebb lesz, amit a Grafikáktól a dobozképekig című, a Pesti Vigadóban március 12-ig megtekinthető életmű-kiállításán most is konstatálhatunk, és ami ott van a Prutkay által nagy műgonddal elkészített szitanyomatokon és a rézkarcokon is.

Így kerülhet az Érték és hamis érték című rézkarcán egymás mellé Szent István pénze és az ismert farmergyártó cég fémgombja. Vagy itt említhető az Erdélyi szalonna című 1987-es munkája is, amin a kiszáradt, megcserepesedett föld darabkái vannak felakasztva a húsbolt üres kampóira.

A tárlat zömét aztán már a kétezres évek dobozai, vagy ahogyan a művész a munkáit nevezi: objektjei adják. Ezek talán három nagyobb egységre bonthatók. Mindenekelőtt ott vannak a 20. század végének és a 21. elejének globális problémáira reflektáló alkotások. A háromszög záródású „oltárdobozokon” (Földoltár, Szilicium ősanya lehallgató, Plázatehén, Bankoltár, Médiasáskák) szembesít bennünket bonyolult korunkkal, hogy aztán kicsit odébb megtalálja az értékvesztés ellen bevethető, példaképül állítható magyar hősöket a Nagy Háborúból. Amihez kapcsolódóan tizenegy doboz és egy hadifogolymunkákból összeállított hármas oltár is ki van állítva, amelynek központi eleme a honvédcsákó. A művész a háború tárgyi emlékeit, fényképeit saját maga által legyártott kis figurákkal, sokszor rovarokkal vegyíti. Prutkay Péter a múlt században az országot érintő kitelepítéseket sem hagyja „szó nélkül”: egy régi, erősen megviselt ajtó adja az egyik ilyen objektnek az alapját, amiről az elűzöttek fényképei néznek ránk.

A tárlat harmadik egysége egy vendégfalakkal elhatárolt, zárt térbe került, és a magyarországi kommunizmus rémtetteit jeleníti meg sajátos művészi eszközökkel. Valahogy olyan az érzése az embernek, mint ha a szocialista szellem vasútján ülne, hogy aztán sorban felbukkanjanak előtte a katyńi mészárlástól a besúgásig a korszak bűnei.