Kultúra
Csempész a messzi galaxisból
A Solo: Egy Star Wars történet ízig-vérig kalandfilm, de emellett hozza még a klasszikus Csillagok háborúja-hangulatot is, ám nem csak a nosztalgiából akar megélni
Aztán be is jelentették, hogy a 2015-ben Az ébredő erővel útjára indított újabb sorozat bemutatói közti időben, a várakozást megkönnyítendő különféle előtörténetekkel, illetve a trilógiák közt eltelt időszakokat átkötő filmekkel csábítják majd be a rajongókat a moziba. E különálló opuszok sorában az első volt 2016-ban a Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet, amely közvetlenül a klasszikus Csillagok háborúja első része, az Egy új remény eseményei előtt játszódott.
Tudni lehetett, hogy a következő pedig a hetvenes-nyolcvanas években Harrison Ford által alakított zsivány űrcsempész, Han Solo, Leia hercegnő szerelme életét fogja elmesélni. Bár Az utolsó Jedik tavaly decemberi és a kilencedik rész jövő évi megjelenése közé időzített film bemutatója úgy volt, hogy csúszik, végül sikerült megoldani a főszereplővel és az eredeti rendezőkkel kapcsolatos problémákat. Így aztán a múlt héten, a Cannes-i Filmfesztiválon meg is tartották a Solo világpremierjét. A fiatal Han Solót alakító Alden Ehrenreich mellé állítólag külön beszédtanárt fogadtak, Phil Lord és Christopher Miller rendezőket pedig lecserélték a kétszeres Oscar-díjas Ron Howardra.
És milyen jól tették. A Solo: Egy Star Wars történet ugyanis a várakozásokkal ellentétben kellemes csalódást okoz. Megvan benne minden, ami miatt a rajongók szeretik a Csillagok háborúja varázslatos világát (érdekes bolygók, beszélő droidok, űrhajós üldözések és a gonosz Birodalom TIE-vadászgépei), egy izgalmas kalandfilm köntösébe bújtatva. Megtudjuk belőle, hogyan lett a lelenc kisfiú Hanból a galaxis-szerte ismert Han Solo, miként lettek barátok a klasszikus trilógiából ismert simlis Lando Calrissiannal (Donald Glover), hogyan ismerkedett meg Han és elmaradhatatlan másodpilótája, a szőrmók (Star Wars-értőknek: wookie) Chewbacca, sőt azt is, hogy Solo birodalmi katonai kiképzést kapott. Egy-egy remekül időzített poént is elhelyeztek, amelyek többsége Lando szabadszájú és öntudatos lánydroidjához, L3–37-hez köthető.
Fájdalmasan hiányzik a filmből Harrison Ford (akit a hetedik részben, Az ébredő erőben láthattunk utoljára), de Alden Ehrenreich korántsem olyan rossz alternatíva, mint ahogy azt beharangozták, és amikor nem Ford ikonikus gesztusait próbálja utánozni, egészen jól hozza a figurát. A színészek közül az egyébként elbűvölő Emilia Clarke nem találta helyét Qu’ira, a tolvajlány szerepében, helyenként bárgyú, néhol nyoma sincs benne a karakter vagányságának, bár több, igazán jól megfogott jelenete is van. Külön elismerést érdemel azonban a főellenség Dryden Vost alakító Paul Bettany, rajta kívül még Beckett, Han tanítója szerepében zseniálisnak bizonyul Woody Harrelson. Utóbbi magyar hangjaként Rátóti Zoltán remekel – de egy-két apróságtól eltekintve az egész szinkron jól sikerült.
A Solo időkezelésével vannak problémák, bizonyos szálak, logikai bukfencek nincsenek megmagyarázva, ebből úgy tűnik, mintha második részt terveznének neki. Illetve az ilyen furcsa pillanatokban fedezhető fel, hogy nem végig Ron Howard kezében volt az irányítás. Ám ettől eltekintve ízig-vérig Star Wars-film lett, újabb adagnyi a galaxisból. Kíváncsian várjuk folytatását – ha lesz. Addig is elkészül a kilencedik Csillagok háborúja-epizód, amely egyelőre a Black Diamond (Fekete gyémánt) munkacímet viseli, és bemutatója 2019 telén várható. w
Solo: Egy Star Wars történet
Amerikai sci-fi, 2018
Rendezte: Ron Howard
10/