Csatka, a cigányok búcsújáró helye

Az eredeti épületből azóta egy háromhajós, tekintélyes templom lett (Forrás: Máriaút Egyesület)

A Dunántúl szentkútjait sorba véve szólnunk kell Csatkáról is, erről a Komárom-Esztergom megyében található falucskáról, ahol egy 1862-es furcsa csoda után egy évvel építkezésbe kezdtek, és 1864. szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján fel is szentelték a szentkút melletti kápolnát. A szentkút és a csatkai Szűzanya búcsúja időközben a hazai cigányság egyik legfontosabb találkozóhelye lett, ahol az áhítat keveredik a mulatozással, az ima a hangos zenével és tánccal.

Csatka egy 1335-ös keltezésű záloglevélben szerepel először, huszonkét évvel később pedig Kont Miklós nádor adományából a pálosok kezdtek el építkezni itt. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend 1361-re készült el a kolostorral és a templommal, amelynek kriptájában hat év múlva az adományozó holttestét is elhelyezték. A török időkig aztán felvirágzott a kolostor és a település is, de 1543-ban elérte és romba döntötte egy nagyobb oszmán portya. A falut a hódoltság után Radoványi Özséb pálos perjel telepítette újra, 1723-ban. A pápai rendház vezetője Győrszentmártonból hozott ide telepeseket, de a pálosok már soha többé nem tértek vissza Csatkára.

Önálló plébániája 1820-tól volt újra a falunak. Ropoli János plébánosnál 1861-ben jelentkezett egy Csöbönyei József nevű, ácsi születésű ferences harmadrendi szerzetes, hogy ő, a gyűjtést is levezényelve, kápolnát építene a Szűz Mária tiszteletének helyet adó, a falutól egy kilométerre lévő forrásnál. Az akkor már a szentkútnál, a maga által ásott barlangban élő Csöbö­nyeivel ezután csodálatos dolog történt: 1862. augusztus 21-én megjelent neki Gáb­riel arkangyal, és arra biztatta, értesítse a falu lakosságát, hogy másnap itt meg fog jelenni a Szűzanya. A remete eleget is tett a felszólításnak.

Takács Márton kántortanító így emlékezett vissza az eseményre: „Másnap, augusztus 22-én reggel nyolc órakor a falu népe, dolgát félbehagyva, a templomba összesereglett, és a kántortanító vezetése mellett a Szent Kúthoz kiment. A remete a népet a hegytetőn várta térdelve, s azután a kereszt előtt ment, és vezére lett a népnek. A Szent Kúthoz érvén, találkoztunk ott a környékbeli falu hívei­vel, kik hasonlókép ezen csodálatos jelenetre jöttek ide. A Szent Kútnál elkezdte a kántor énekelni: Üdvözlégy Mária, kit az Isten fia… stb., melynek éneklése alatt a zarándok mindenki nagy csodálkozására a kúttól megindult, és úgy látszott, mintha őt a mennyei lelkek hívták volna, s vallomása szerint a Boldogságos Szűz Máriával és az angyalokkal indult is meg, s azon a helyen állott meg, hol a kápolna épüljön. Ott, akik közel állottak, láttak a földön három ember alakot árnyékban, a középső nagyobb volt és ennek fején sárgás koronát, meg azon a helyen vékony füstöt az ég felé szállani, azon kívül kitűnő jó illatot is éreztek sokan, melyre a Boldogságos Szűz Mária nevét hangoztatták.”

A veszprémi püspökség anélkül, hogy a csodát kivizsgálta volna, Csöbönyeit eltávolíttatta a faluból, aki Kisbérre menekült, majd a Szentföldre indult zarándoklatra. Amikor Várnából visszafordult, és megérkezett Csatkára, már megszületett Ranolder János püspök döntése: megkezdhetik a gyűjtést a kápolnára. A falusiak pénzéhez a helyi földbirtokos, Lichtenstein János herceg és báró Fiáth Ferencné adott nagyobb összeget. Így készülhetett el a kis kápolna, amelynek 20. századi történetéhez tartozik, hogy 1942-ben a szervita atyák menedékházat építettek mellette. Az ötvenes évek végén a dombról levezető kőlépcső és a kápolnát körülvevő kőbástya is elkészült, és az 1987–88-as Mária-évben elhatározták a kápolna megnagyobbítását is. Három­hajós, tekintélyes templom lett belőle, úgy, hogy az eredeti kápolna is megmaradt a szerkezetben.

A szentkút első remetéje, Csöbönyei József (valószínűleg az ő történetét meséli el Eötvös Károly a Bakonyról szóló munkájában) végül hatvannyolc évesen, 1885-ben került ki a csatkai temetőbe. Azóta már több, mint tíz „hivatásos” remetéje volt a kegyhelynek, és a hazai németség meg a felvidéki szlovákság mellett a 19. század végétől a hazai vallásos cigányság is elkezdte látogatni a helyet, amelynek főbúcsúja a fecskéket útba indító Kisboldogasszonykor van, akkor, amikor is a kis kápolnát 1864-ben fel­szentelték.