Címeres tányéroktól a brüsszeli étteremig

Az idén százhuszonöt éve született Schnitta Sámuelt nem felejtette el MKVM, hiszen 1965-ben megjelent Felszolgálói alapismeretek című összefoglaló munkája (amelynek második fejezete a vendég szeretetéről és megbecsüléséről szól), illetve hiánypótló szakmunkái máig tananyagként szolgálnak a vendéglátásban. Páratlan életpályája Pesttől Londonon és Párizson át a legjelentősebb magyar szállodákig és éttermekig vezetett, ahol Schnitta különféle vezető pozíciókat töltött be. Pedig a múzeum falán is olvasható rövid, keltezés nélküli önéletírása szerint nem is akart ifjan a vendéglátásba kerülni. A gimnázium után, mint a többi fiút, a haditengerészet vonzotta, de ehhez nem volt meg a családi háttér, így a hétgyermekes fizetőpincér fia a Schlick-Nicholson Gépgyárban kezdhette csak karrierjét gyakornokként. Majd mikor nem vették fel állandóra, mégiscsak az apja hivatását választotta.

Pályafutása 1908 szeptemberében, tizenöt évesen a Royal Nagyszállóban indult edénytörölgetéssel és liftkezeléssel, hogy aztán az éttermi trafikos már bizalminak számító pozíciójáig jusson ugyanott. Innen apja ismeretsége révén került át a Hungária Nagyszállóba, ahol már pincérkedhetett is az ország első számú éttermében. Látta itt Edisont, Puccinit, Lehár Ferencet és Richard Strausst is más hírességek mellett, miközben kiváló előmenetelről tett tanúságot a szakiskolában is. Meg is kapta a négyszáz aranykoronás, Glück Frigyesről elnevezett ösztöndíjat, amivel külföldi tapasztalatokat gyűjthetett. A vidéki Anglia (Winchester) után már angolul jól beszélve érkezett Londonba 1912-ben, majd 1913 tavaszán Párizsba, ahol már chef de rang, konyhafőnök a Grand Hotel Reginában, hogy aztán 1914 nyarán Kuncz Aladárékkal együtt a Fekete Kolostorban kössön ki, ahol öt évig tartották elzárva.

Hazatérve, 1919 nyarán az Astoriában szobafőnökként kezdett dolgozni, majd a Hungária Szálló, utána pedig a Duna Palota Ritz étteremvezetője volt egészen 1945 januárjáig.

A New York Kávéház 1947-es újranyitása is az ő nevéhez fűződik, de egy év múlva már a margitszigeti Nagyszálló éttermét vezette. Karrierje tetőpontjaként 1958-ban létrehozta, illetve működtette a brüsszeli világkiállítás magyar éttermét. Aztán ötven év kemény munka után kérte nyugdíjaztatását, de a tanítást a szakiskolában – amit 1930-tól végzett – nem hagyta abba, így lett belőle „a Schnitta”, akit, mint láthattuk, a Rákosi-féle, majd a kádári diktatúra is kénytelen volt foglalkoztatni.

Az igazi nemzetközi szaktekintély életútjának fontos állomásait igyekeznek felvillantani a Magyar Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Múzeum munkatársai Schnitta munkahelyeinek gyönyörűen díszített, címeres evőeszközeit, tányérjait, szószos, öntetes kancsóit, egyéb terítési kellékeit bemutató vitrinekkel is. Összeállítottak egy terítési példát is a „Schnittából” négy különböző pohárral, három késsel, két-két kanállal és villával.

A falon látható a brüsszeli étterem tervrajza is, sarkában konzulensként Schnitta is fel van tüntetve. Továbbá megtekinthető a gépelt létszámkeret a hatvannégy pincérrel, valamint a hét szakács mellett dolgozó huszonegy mosogatóval, a hét kézilánnyal és hat futólánnyal, tizenkilenc takarítóval, összesen több mint háromszáz emberrel, akiknek az étterem hatalmas sikerében nagy szerepük volt. A kiállításon tanulmányozhatjuk még az evőeszközök és éttermi textíliák jegyzékét, ahogy az étlapokat és a borlapot is átnézhetjük. Az MKVM kamaratárlata szeptember 2-ig, délelőtt tíz és este hat óra között várja az érdeklődőket.