Kultúra

Buktatók között a szellem emberei

Tanulmánykötet fiatal értelmiségiektől a saját hivatásuk kihívásairól

Még ha mást és mást gondolnak is az ország jövőjéről, másként is látják saját feladataikat, jól kirajzolódik a Lámpást adott-e az Úr a kezünkbe? című tanulmánykötet szerzőinek írásából az a fajta tettvágy, amelyben az egyén a saját tudását a közösség érdekében igyekszik hasznosítani.

A Pogrányi Lovas Miklós által szerkesztett kiadványban a két tucat, harmincas éveiben járó szerző – újságírók, MTA köztestületi tagok, tanárok és egyetemisták – rövid értekező esszéiből, amelyekben az értelmiség mibenlétéről, feladatáról és kötelességeiről szólnak, habár a válaszok sokszínűek és sokszor szubjektívek, az a világos kép bontakozik ki, hogy szükség van a közösségért felelősséget vállaló, bátor szellemi elitre.

A Kárpát Ifjúsági Egyesület kiadásában, az Európai Bizottság programjának köszönhetően megjelent könyv közvetlen előképének tekinthető a Fasang Árpád által 1997-ben publikált Az (magyar) értelmiség hivatása című tanulmánykötet. Amelyben többek között Andrásfalvy Bertalan, Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Gál Ferenc, Glatz Ferenc, Jeszenszky Géza, Kelemen András, Maróth Miklós, Martonyi János, Mádl Ferenc, Nemeskürty István, Pokol Béla, Schmidt Mária és Szűrös Mátyás igyekeztek megválaszolni ugyanezeket a kérdéseket. A Lámpást adott-e az Úr a kezünkbe? című munka ezt az ötletet gondolja tovább, avval a különbséggel, hogy célzottan a fiatalokat, a harmincas évei elején járó, vagy éppen még huszonéves, pályája elején járó korosztályt szólaltatja meg.

A kiadvány érdeme a vélemények sokszínűségében, a szubjektív felvetések továbbgondolási lehetőségében keresendő; illetve az olyan izgalmas kérdések kitárgyalásában, mint az értelmiségi lét egzisztenciális buktatói, a fogyasztói társadalom, illetve a tömegdemokrácia okozta tekintélyvesztés. Ahogy a kötet szerkesztője az összefoglalójában is megjegyzi: „Szerzőink kulcsproblémaként azonosítják be a hivatás válságát. Általános vélekedés, hogy az ezredforduló Európájában nagyon nehéz összeegyeztetni az egyéni kibontakozás két alapvető útját, a családi életet és a hivatás kiteljesítését. (…) Rengeteg ember kezdi tanulmányait nemes ambíciókkal, de végül a versenyszféra szippantja fel őket: orvosként orvoslátogató lesz, mérnökként autókereskedő, tanárként tréningeket tart, bölcsészként pedig panaszleveleket utasít el angol, francia, német, olasz vagy spanyol nyelven.” Ráadásul mindez nemcsak hazánkra, hanem egész Európára jellemző tendencia.

De ott lappang minden egyes dolgozatban az az egyelőre megválaszolatlan kérdésfelvetés: hová lett az értelmiség tekintélye? Pogrányi Lovas Miklós utószava szerint: „A kiemelkedő képességű emberek befolyásának csökkenését fájdalmas deprivációként éljük meg: hol vannak a régmúlt nagy emberei, akikre fel lehetett nézni? Hová lettek a nagy írók, költők, zeneszerzők, színészek, rendezők, festők, akik meghatározták környezetüket, irányt szabtak a kulturális élet folyásának? A múltidealizáló tendencia az emberi habitus általános jellemvonása, gondolkodásunk természetes velejárója. Jól tesszük, ha szembenézünk a társadalmunkban beállott változásokkal, melyeknek köszönhetően ezek az érzések uralkodóvá váltak.”

A tanulmánykötetet nemcsak a társadalomtudományokkal foglalkozó tudósoknak, hanem a nagyközönségnek is ajánljuk. Ha egységes értelmezés nem is rajzolódik ki az esszékből, de vitára és kritikus diskurzusra számot tartó értékes véleményekkel mindenképpen találkozhat az érdeklődő olvasó.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom