Kultúra
Budapest kiépülése rajzokon és fotókon
Kiállítás az egykori Iparrajziskola gazdag gyűjteményéből a főváros 19. századi rohamléptű fejlődéséről – Asztalosok, díszítőszobrászok és lakatosok nyomában
A Magyar Képzőművészeti Egyetem – Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium építészeti rajzaiból, könyvritkaságaiból, mintalapjaiból és gipszmodelljeiből válogatott tárlat látható június 24-ig a Budapesti Történeti Múzeumban. A Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény anyagából Akik Budapestet építették 3.0 címmel megrendezett kiállítás kurátora Katona Júlia és Nagy Barbara művészettörténész. Utóbbi, aki a Magyar Képzőművészeti Egyetem – Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium művészeti igazgatója, a minap tartott tárlatvezetésen rámutatott, a tárlatot már korábban bemutatták a FUGA Budapesti Építészeti Központban 2015-ben, majd a Párizsi Magyar Intézetben 2017-ben, ezért kapta a 3.0 címkiegészítést. Azonban a jelenlegi kiállításon az előző válogatásokhoz képest kiemelt szerepet kapott a budapesti Millenniumi Földalatti építésének Klösz György-féle fotódokumentációja, amellyel rögtön a kiállítás elején találkozunk.
Nagy Barbara hangsúlyozta: Budapest az Osztrák–Magyar Monarchia idején vált világvárossá. Mai, historizáló és szecessziós városképi arculatát a 19. század utolsó harmadában és a századforduló időszakában nyerte el más európai fővárosok, többek között Bécs és Párizs mintáját követve.
A budapesti Millenniumi Földalatti Vasút a kontinens első ilyen vonala volt. Az építkezés 1894-ben kezdődött, amelyet 1896. május 2-án Ferenc József osztrák császár és magyar király nyitott meg a magyar állam ezeréves fennállását ünneplő Millenniumi Ünnepségek részeként. A földalatti a pesti belvárost kötötte össze a Városligettel, a Millenniumi Ünnepségek fő helyszínével. Nyomvonala a főváros fő sugárútja, az 1870-es években kiépült Sugárút (1885-től Andrássy út) alatt fut. Az építés fotódokumentációját a német származású, fentebb már említett Klösz György fényképész és műterme készítette, amelyből összesen négy változat maradt fenn különböző budapesti közgyűjteményekben – mondta a művészettörténész. Majd hozzátette, az itt kiállított album tizenöt eredeti papír pozitívot tartalmaz, amely az Andrássy út távlati felvételein kívül a metróállomások már rég lebontott kijárati épületeit is dokumentálja.
Az Osztrák–Magyar Monarchia idején a főváros szerkezetét meghatározó urbanisztikai koncepció, a köz- és magánépületek stílusa, az építész- és az iparosképzés egyaránt európai mintára szerveződött – hangsúlyozta Nagy Barbara. A kiállítás az iparosok szempontjából mutatja be Budapest történetének ezen időszakát. A társkurátor rámutatott: az építészethez köthető iparosok és tanoncok (ácsok, asztalosok, bádogosok, díszítőfestők, díszítőszobrászok, építészeti rajzolók, épületlakatosok, kőfaragók, kőművesek) művészi szintű rajzi képzése ebben az időszakban a Budapest Székesfővárosi Iparrajziskolában zajlott. Mérnöki pontosságú vonalrajzaikat, ornamenseiket is láthatjuk, amelyek többnyire ceruzával vagy tussal készültek: a tárlat nekik is emléket állít. Továbbá a korabeli építészképzés gyakorlatához hasonlóan, gipszmintákat, külföldi építészeti könyveket és különféle sokszorosító technikával (litográfiai eljárások, fotómechanikai eljárások) készült mintalapokat is alkalmaztak az oktatásban.
A kiállított eredeti grafikai anyag nagy részét az 1870-es évek és az 1910-es évek között készült építészeti rajzok alkotják, amelyek egységesen, kiállítási célra készült albumokba ragasztva maradtak fenn. A tárlatvezető elmondása szerint ebben az időszakban több építészeti szakosztály is működött az Iparrajziskolában, amelyek irányítása az elsősorban urbanisztikai tevékenységéről ismert Palóczi Antal építész-tanár nevéhez fűződött, aki több mint harminc éven keresztül, 1879 és 1911 között oktatott építészeti rajzot.
A kiállításon válogatás látható továbbá a Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény 19. századi építészeti könyvei és műlapjai közül is, amelyek az 1920-as években a Budapest Székesfővárosi Iparrajziskola Iparoktatási Szakkönyvtárának részét képezték. Ezeket egészítik ki a Gipszmásolat- és Szoborgyűjtemény eredeti építészeti gipszmodelljei, amelyeket az 1900-as évek elején öntöttek.