Budapest bűvöletében

– Hamarosan moziba kerül a Budapest Noir című filmje, amely egy álnéven író szerző, Kondor Vilmos nagy sikerű krimijének adaptációja. Mi fogta meg a harmincas években játszódó bűnügyi történetben? Emiatt érkezett haza a szülőföldjére?

– Nagyon tetszett a sztori, a karakterek is, és főleg, hogy Budapesten játszódik. Most emiatt a film miatt jöttem haza, de egyébként is sok időt töltök Budapesten. Hiszen vágóként dolgoztam a Miniszter félrelép és a Szabadság, szerelem című filmben, és itt forgattam rendezőként az Amerikai rapszódiát is.

– A regény a harmincas évek Budapestjén játszódik, mennyire volt nehéz kialakítani a megfelelő atmoszférát?

– Rendkívüli módon szeretem azt a kort, a ruhák, a frizurák és a díszlet sokat segített, hogy felidézzük. Ebből a szempontból talán az utcai jeleneteket volt a legnehezebb felvenni, de a korhű látvány megteremtésében a számítógépes grafika használata sokat segített, és a díszlettervezőm, Pater Sparrow, azaz Verebes Zoltán is nagyon tehetséges. Sok áldozattal járt, de senki nem kímélte magát. A női főszereplőt alakító Tenki Réka például levágatta a gyönyörű hosszú haját, hogy úgy nézzen ki, mint egy harmincas évekbeli nő. Azt mondta, ez sokat segített neki a karakter megtalálásában.

– A stáblistán megtalálhatjuk a hazai színészelit tagjait. Ismerték a könyvet?

– Voltak, akik igen, de például a férfi főszerepre kiválasztott Kolovratnik Krisztián csak a forgatókönyv után olvasta el a regényt, míg Tenki Réka már több kötetet is elolvasott a sorozatból. Voltak, akik addig nem is szerették volna elolvasni a regényt, amíg le nem forgattuk a filmet. A színészválogatás egyébként több hónapig tartott, sokat beszélgettünk, megismertük egymást. Nekem minden egyes szereplő roppant fontos. Például Törőcsik Franciska keveset játszik a filmben, de nem tudok mást elképzelni helyette.

– Már az előzetesben látszott, hogy erős karakter lesz a női főszereplő, Tenki Réka alakja, miért döntött így?

– Hát azért, mert én is nő vagyok. Azt szeretném, hogy ez a film a mai nézőknek is érdekes legyen. A két főhős, Gordon és Krisztina nagyon szeretik egymást, de mindkettőnek megvan a saját élete, a saját döntéseik, a saját választásaik. Ez a mai kor fiataljainak is ismerős lehet.

– Ez a második rendezése az önéletrajzi ihletésű Amerikai rapszódia után, amelynek főszereplője Nastassja Kinski és a fiatal Scarlett Johansson volt. Melyik filmet volt nehezebb elkészíteni?

– A Budapest Noir sok szempontból könnyebbnek bizonyult. Mivel ez a film nem közvetlenül rólam szól, azért ez nem olyan nagy teher. A magyar színészekkel nekem egyszerűbb volt a munka, nagyon tehetségesek és sokat dolgoznak színházban, ez nagy előny a forgatáson is. És mára én is tapasztaltabb lettem.

– Nem hagyományos az életútja, családja az ötvenes években Kanadába költözött, ezután ön hat évet nevelőszülőknél töltött Magyarországon, majd ezután követte a szüleit. Hogyan idézné fel ezt az időszakot?

– Nagyon boldog gyerekkorom volt, vidéken éltünk szeretetben, harmóniában. Ezek idilli évek voltak, máig hálás vagyok értük a sorsnak. De aztán el kellett mennem, nagy változás volt, nehezen viseltem. Ott minden más volt, mint amit megszoktam, és a nyelvet sem beszéltem, sőt a szüleimet sem ismertem. Ezért is érzem a mai napig kicsit másnak magam, mint a többiek.

– Mit érez, amikor Magyarországra gondol?

– Az otthon melegét érzem. Mint aki haza gondol. És mindig eszembe jut, hogy Budapest milyen gyönyörű város. A fények, a szagok, mind itt vannak bennem. A részeim.

– Mi a leggyakoribb reakció, amikor az Egyesült Államokban meghallják, hogy magyar?

– Az, hogy milyen szép a főváros és hogy mennyi tehetséges magyar művész ment Amerikába a háború után. És persze hogy a magyar lányoknak milyen szép az arccsontjuk.

– Tervezte valaha a hazaköltözést?

– Igen, gondolkodtam ezen, de komplikált lenne. Főleg a fiam miatt, akit imádok, ő Los Angelesben él és dolgozik, most kezd befutni díszlettervezőként. Nem tudnék más kontinensen élni, mint ő. A francia barátommal is beszélgettünk, milyen lenne, ha Magyarországon élnénk, ő leginkább a magyar nyelvtől fél. Azzal vigasztalom magam, hogy a telek Kaliforniában szebbek.

– Pályája elején egy harlemi iskolában dolgozott tanárként. Mit adott önnek ez az időszak?

– Nagyon sokat tanultam, főleg a gyerekektől. Közelről megtapasztaltam a nyomort, a szegénységet, a kilátástalanságot, az esélynélküliséget, a rasszizmust. A gyerekek őszinték és kegyetlenek. Alaposan megedződtem ott.

– Mi fogta meg a film világában? Mikor döntötte el, hogy ez lesz az élete?

– A vágószoba azonnal lenyűgözött, ki se akartam menni, végül ott is maradtam. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megtaláltam azt a munkát, amit imádok.

– Remek karriert tudhat maga mögött, produkciós asszisztensként az Apokalipszis most forgatásán a legendás rendező, Francis Ford Coppola mellett dolgozott. Milyen volt egy ilyen kaliberű zsenivel?

– Nekem ez volt a filmes iskolám. Francis szerette elmagyarázni, hogy mit csinál, és én szájtátva figyeltem minden mozdulatát. Jó volt látni, ahogyan dolgozott a színészeivel. Mindenkivel megtalálta a hangot, ennek hatására erőn felül teljesítettünk az irányítása alatt.

– Mi volt a legemlékezetesebb dolog, amit Coppola mondott önnek?

– Megkérdezte tőlem egyszer, hogy ha csak rajtam múlna, mivel szeretnék foglalkozni. Mondtam neki, hogy rendezni szeretnék. Soha nem fogom elfelejteni, mit válaszolt: azt válaszolta, hogy az nagyon magányos munka, és hogy a filmed soha nem lesz olyan jó, mint a muszter, azaz a nyersanyag, amit leforgattál, és soha nem olyan rossz, mint az első vágás után. Ez igaznak bizonyult.

– A Budapest Noir után mik a további tervei?

– Van egy sok éve tartó projektem Los Angelesben, ami úgy tűnik, végre révbe ér. Egy nő története, aki teherautó-sofőr Irakban. Egy újabb könyv is nagyon izgatja mostanában a fantáziámat. Ez egy magyar vonatkozású romantikus sztori, More was Lost a címe és Eleanor Perenyi írta a saját életéről. A harmincas években egy tizenkilenc éves amerikai lány találkozik egy nagyjából húsz évvel idősebb magyar báróval, egymásba szeretnek, majd együtt laknak egy kastélyban.

– Magyarországon a szakma szerint újra jó korszakát éli a film. Mit tanácsolna a jövő nemzedékének?

– Szerintem a forgatókönyv a legfontosabb. Muszáj találni vagy írni egy jó mesét. Én nagyon szerencsés voltam, hogy megtaláltam a Budapest Noirt, és hogy együtt dolgozhattam a forgatókönyvön Szekér Andrással.

---

Chicagóban lesz a világpremier

Ma lesz a Budapest Noir világpremierje az 53. Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon, amelynek programját négy, a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készült alkotás gazdagítja – közölte a szervezet tegnap. A harmincas években játszódó bűnügyi történet mellett a rangos szemlén A Viszkis című Antal Nimród-filmet, az 1945 című Török Ferenc-drámát és az Aurora Borealis című Mészáros Márta-filmet is levetítik a rendezők jelenlétében.
(ZsRZ)