Botticelli, Firenze és A pokol térképe

Aprólékos munkával rajzolta meg a művész az alvilág Köreit (Forrás: Wikipedia)

A Dan Brown-trilógiából készített kalandfilmek legutóbbi darabja, az Inferno is merít a reneszánsz mester, Sandro Botticelli színezett tollrajzából, A pokol térképéből. Az elképesztően aprólékos mű Dante Isteni színjátékához készült, a pokol egyfajta tartalomjegyzéke, összefoglalója. A budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban ma és szombaton látható legközelebb egy dokumentumfilm, amely részletesen megismerteti az érdeklődőt a művel. A Botticelli: Dante pokla című, német-olasz koprodukcióban készült ismeretterjesztő alkotás Firenze látképével és Botticelli leghíresebb festményének, a Vénusz születésének bemutatásával nyit, de sajnos már itt arról győzködnek bennünket, hogy a Vatikánban titkokkal teli élet zajlik a magas falak mögött, a középkor pedig tele volt elnyomással és mindenféle rettenettel. Nos, az ilyen leegyszerűsítések nem biztos, hogy a film erényei­vé válnak, ugyanakkor a készítőknek figyelembe kellett venniük a többek között az Inferno által alakított közvélekedést is. Ami alapján a Vatikán tényleg tele van titkokkal, a középkor pedig sötét és véres volt. Holott éppen ezt a képet kellene ellensúlyozniuk az ilyen tudományos igényű, amúgy tíz­ezrek által megnézett filmeknek.

Ha jóindulatúak vagyunk, akkor ez sikerült is, hiszen rengeteg hasznos információt szedtek csokorba és aztán adagoltak ügyesen a dokumentumfilm készítői. Akik végigkövették például a grafikák útját egészen a háromszázötven éves lappangás utáni felbukkanásukig. Mert a mintegy száz lap a Skót-felföldön élő Hamilton hercegek birtokában volt, elzárva a rengeteg felhalmozott műkincs között. De egy családi csőd révén 1882-ben aukcióra kerültek volna a rajzok, ha azokra a porosz állam le nem csap. Így van a többségük most Berlinben, de hét színezett lap, köztük A pokol térképe a svéd királynén keresztül jutott el a Vatikánba. Megtudhatjuk, hogy Pietrofrancesco de’ Medici, a „bankár” volt a megrendelőjük, és hogy a legnagyobb valószínűség szerint 1485 körül készülhettek. A pokol bugyrain át vándorló Dante és Vergilius figurájának mérete a darázsfészek alakú térképen alig éri el a nyolc millimétert, Botticelli a drága pergamenlapokat előbb fémtűvel rajzolta meg, és csak azután húzta ki tussal. De az is kiderül, hogy a Tavasz és a Vénusz születése mesterének igencsak jó érzéke volt a kínok és rettenetek ábrázolásához. Természetesen szó esik Simonetta Vespucciról, a festő múzsájáról és szerelméről és arról is, hogy egészen a 19. század utolsó harmadáig nem is tartották olyan nagy művésznek az alkotót. Megmutatnak nekünk szinte minden olyan régi dokumentumot, ahol néven nevezik a mestert, és végül, de nem utolsósorban gyönyörű drónnal készített felvételeket láthatunk a városról és környékéről is.

Újra megtekinthető egy Leonardo-kép

Hat évig tartó restaurálás után, tegnap bemutatták a firenzei Uffiziben a Háromkirályok imádása című Leonardo da Vinci-művet. A befejezetlen fiatalkori alkotást oltárképként készítette a mester, de félbe hagyta, amikor Milánóba költözött. A Mediciekhez került festmény Jézus születését és a napkeleti bölcsek érkezését ábrázolja, de Leonardo újítása, hogy Szűz Máriát és gyermekét számtalan alak veszi körbe. A megbarnult képet 2011-ben egy világhírű laboratóriumban restaurálták. (ZZ)