Boldog-szomorú játék

Ráadásul a Budapesti Operettszínház új produkciójában – több mint negyven évvel azután, hogy utoljára volt látható a darab a teátrum színpadán – mindezt Rejtő Jenő regényeiből kilépett karakterek, illetve ki- és beszólások, valamint idegenlégiós környezet is kísérik, nem beszélve a fantasztikus énekhangokról. Akik közül feltétlenül ki kell emelnünk Brasch Bencét, a magyar származású táncos-komikust Rudi szerepében, illetve szintén kiváló alakítást nyújt az Operettszínházba hosszú idő után visszatérő Kiss Zoltán mint Dixi. Auksz Évát öröm táncolni-bolondozni látni Madeleine-ként, Dolhai Attila (Charlie) és Fischl Mónika (Maya) bonviván–primadonna párosa pedig most sem okoz kellemetlen meglepetést a műfaj szerelmeseinek.

Bár természetesen Fényes eredeti zenéjét Bolba Tamás és Dinyés Dániel karmesterek Fekete-Kovács Kornél és Podráczky Ákos közreműködésével újrahangszerelték a 21. századi követelményeknek megfelelően, a Párizsban és Észak-Afrikában játszódó darab mégis kitűnően átadja a két háború közti hangulatot. Ebben persze nagy szerepe van Khell Csörsz zseniális díszleteinek és Velich Rita gyönyörű jelmezeinek is.

Réthly Attila rendező az egyik eredeti dalszövegíró, G. Dénes György fiával, Gém Györggyel dolgozta át a Maya szövegkönyvét, kicsit frissítettek rajta, no meg teletűzdelték olykor fájdalmas, többségében viszont igazán kacagtató poénokkal (amelyek elsütése nagyrészt Brasch Bence cseppet sem könnyű, ám mindenképpen hálás, nagyszerűen megoldott feladata) – ezzel is erősítve a rejtői összhatást.

A Maya fordulatos, izgalmas, bonyodalmakkal, pisztolyokkal és átverésekkel teli történetét akár maga a légiós regények mestere is írhatta volna egyébként. Unalmasnak egy percig sem mondható, noha tény, hogy a háromfelvonásos operett második részéből volna mit húzni: az észak-afrikai bárból indult, világhírű Maya Trió revüszáma bármennyire látványos is, túl hosszú, kicsit leül tőle az előadás, és a bonviván, Charlie párizsi lakásában rendezett fogadás jelenetei is alkothatnának összefüggőbb, homogénebb, pörgősebb egészt.

Mindazonáltal az Operettszínház új bemutatója valóban látványos, jópofa, rendkívül szórakoztató előadás, amely ugyanakkor – és itt ismét eltér Fényes Szabolcs a megszokott nagyoperetti sémától – nem azzal a tökéletesen rózsaszín, szirupos hepienddel zárul, mint amit várnánk tőle.

Sőt, minden humora és fordulatossága ellenére a szerelmi csatározások, vágyak és álmok beteljesedése mellett Bambó, a Mayába reménytelenül szerelmes zenebohóc figurájának köszönhetően kap némi keserédes felhangot.

Mészáros Árpád Zsolt remekbeszabott alakításában és énekével a karakter saját történetszála megkapó új színt hoz az operettbe, ami az egész darabot különlegesebbé, kevésbé felszínessé teszi – tőle lesz igazán emberi az előadás.



Fényes Szabolcs–Harmath Imre: Maya

(Budapesti Operettszínház)

Revüoperett két részben

Rendezte: Réthly Attila