Kultúra
Betlehemezés svábul
Máig élő népi hagyomány a német nyelvű kisebbség által lakott vidékeken a Kriszkindli, amikor beöltözött társaságok házról házra járva hirdetik Jézus születését
A Szenteste előtti délutánon a Bakonyban, vagy éppen Dél-Somogyban, Tolnában, Baranyában, az ország svábok által lakott falvaiban elindulnak a kriszkindlik, hogy hirdessék a születést, átadják a kicsiknek a szülők ajándékait.
De nem csak ezekben a helységekben, hanem az osztrák határon lévő magyar településeken is előfordult ez a karácsonyi szokás, egyértelműen a szomszédság hatására. Csak itt nem németül szóltak az énekek és a versek, emellett a ruházatban is különbségek mutatkoztak. A Vas megyei Pinkamindszenten is jártak a Szentestét megelőző délután a kriszkindlik, akik bekopogtattak minden jóakaratú ember házához. És ahogy mondjuk a somogyi, svábok lakta Szulokon, itt is karácsonyi versekkel és énekekkel készültek. A kriszkindli-csapat legfontosabb szereplője az általában bölcsőt hordozó Mária és a liliommal közlekedő Szent József voltak. A leglátványosabb öltözéket az angyalok viselték, akiknek fehér, keményített vászonruhája alatt több rétegben alsószoknyák voltak, maga a ruha pedig sokszor zsúfolásig tele volt varrva színes szalagokkal, hímzésekkel.
A jelmez alapja általában a sváb népviselet volt, de külön e célra magas fejdíszeket is készítettek, amelyeken újabb szalagokat találunk. A lányok a tél hidege ellen nagykendőkkel védekeztek, míg a csapathoz tartozó pásztorok a magyar betlehemesekhez hasonlóan kifordított bundákat hordtak. A különbség csak annyi volt, hogy kucsma helyett általában magas, kartonpapírból kialakított kalapot viseltek, amelyre az imakönyvekben őrzött szentképeket, vallásos témájú színes nyomatokat ragasztottak. A csapat legtöbbször a plébános instrukcióit követve a templomból indult, majd a falu tekintélyeinél: a bírónál, a jegyzőnél és a tanítónál tett látogatás után a kaput megzörgetve, a „Loost die Kristkindl eini?” felkiáltással bekéredzkedve sorra vették a házakat. Szokásban volt az is, hogy a kisebb gyerekek ajándékait még a bejárati ajtóban megkapta a csapat a szülőktől, így „valóban” a Jézuska hozta meg azokat. Aztán az is előfordult, hogy szintén szülői kérésre vesszővel vagy virgáccsal bűneiket sorolva jelképesen megcsapkodták azokat a gyerekeket, akik az év folyamán sokat rosszalkodtak. Persze ajándékot azért nekik is „hozott” a Jézuska.
A produkcióért cserébe a kriszkindlik néhány fillért, esetleg egy egész pengőt is kaphattak, de sokszor a frissen sütött süteményekből, vagy gyümölccsel, almával, dióval kínálták meg a gyermekszereplőket. Az alkalomra összeverődött társaság pedig úgy időzített, hogy az éjféli mise kezdetéig eljussanak lehetőleg mindenhová a településen, aztán pedig legtöbbször így, jelmezesen ők is bevonultak a misére, és – Pinkamindszenten éppen magyarul – elénekelték még egyszer a Mennyből az angyalt és a többi szép karácsonyi éneket.