Kultúra
Bemutatták az Emberek a havason felújított kópiáját
Szőts István alkotása az olasz neorealisták szerint irányzatuk ihletője volt
Az 1942-es Velencei Filmfesztivál művészeti díjával is jutalmazott filmből most DVD is készült, két különleges kiegészítő felvétellel. A bemutató előtt pódiumbeszélgetés zajlott, amelyen Szőts Istvánné Gyenes Mária, Sára Sándor operatőr, filmrendező, Gazsy Csaba, a film főrestaurátora és Fazekas Eszter filmtörténész elemezte az alkotó életművét, stílusát és hatását.
E héttől kapható az a DVD, amelyen a fél év alatt restaurált és digitalizált legendás Szőts István-film, az 1941-ben készült Emberek a havason látható. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (Manda) kezdeményezésére, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megvalósult teljes körű helyreállításban részt vett Sára Sándor operatőr, Szőts István tanítványa is.
A lemezen emellett helyet kapott Szőts István kivételes szépségű kísérleti filmje, a Kádár Kata is, amelyet szintén az erdélyi havasokban, a Gyilkos-tónál forgatott. A rövidfilm zenéjét Kodály Zoltán szerezte, és a zenefelvételt is maga vezényelte. A súlyosan sérült alkotást a Manda saját filmátíró műhelyében restaurálta.
A másik egyedi extra Szőts István és Csoóri Sándor beszélgetése 1988-ból, amelynek nyers változatát az Országos Széchényi Könyvtár bocsátotta rendelkezésre. Ebből a mintegy tízórás életműinterjúból készült az egyórás, gazdagon illusztrált film a DVD-re, amelyen a rendező a torzóban maradt életművéről, Erdélyről és az Emberek a havason keletkezéséről és sorsáról is vall.
Az Emberek a havason restaurált kópiáját pénteken délután mutatták be a fővárosi Uránia Nemzeti Filmszínházban, ezt megelőzően pódiumbeszélgetés zajlott, amelyen Szőts Istvánné Gyenes Mária hozzászólásában felidézte: a férje azt gondolta, ahhoz, hogy egy film fennmaradhasson, úgy kell megalkotni a belső tartalmát.
Az Emberek a havason végül az egyik legismertebb alkotása lett – nem is örült annak, hogy egyetlen művel azonosítják. A film a havasi favágók életét mutatja be. Nyirő József irodalmi alapanyaga, a felesége miatt bosszút álló Csutak Gergő drámája Szőts kamerája előtt a felhők, a fák, az állatok, az ember kozmikus filmjévé vált, amely új, természetes vizuális nyelvet hozott nemcsak a magyar, hanem a világ filmgyártásába is: az 1942-es velencei fesztivál művészeti díja után az olasz neorealisták Szőtsöt irányzatuk elindítójaként tisztelték.
Gazsy Csaba, a film főrestaurátora a munkálatokkal kapcsolatban felidézte, nagy gondot jelentett a sok beleragadt por és úgynevezett filmkosz. Az is komoly kihívás volt, hogy nitrofilm az alapanyag, amely nemcsak éghető, de robbanásveszélyes is – azaz vegyszeres tisztítása szóba sem kerülhetett.
Százharmincezer képkockát tisztítottak meg manuálisan és számítógépes technikával. Utóbbit nagyon hatékonyan alkalmazták a Szőts által alkalmazott, a kor filmes kultúráját megelőző áttűnések kezelésére, hiszen ezeken a pontokon meg kellett szüntetni a film remegését is.
Fazekas Eszter filmtörténész, kiadványszerkesztő elmondta, a dolgok szinte régészeti szintű felkutatása kellett a minőséghez, amely elindította a magyar film egyik virágkorát.
Szőts pedig ebben a munkában nagyon jó volt. Sára Sándor operatőr, filmrendező, Szőts tanítványa kiemelte, hogy az alkotó szuggesztív személyiség volt nemcsak életében, de filmjeiben is. „Ezért láthatjuk, hogy amikor csak tájakat mutat a kamera, az is felér egy szociográfiai tanulmánnyal” – tette hozzá.
A festészettől a betiltásokig és az újfajta nyelvezetig
Szőts István (1912–1998) az Aba-Novák Vilmos és Iványi-Grünwald Béla iskolájában folytatott festészeti tanulmányok után, 1939-ben a Hunnia Filmgyárban dolgozott, Zilahy Lajos mellett volt asszisztens. A velencei fesztiváldíjas Emberek a havason 1945 előtt és után is támadásoknak volt kitéve itthon, az 1947-ben forgatott másik remekművét, az Ének a búzamezőkről című filmjét betiltották. Tervei rendre meghiúsultak, 1956 filmes megörökítésében is részt vett, ezután az emigráció mellett döntött, Bécsben telepedett le. Vittorio De Sica például szicíliai forgatást ajánlott neki még a háború alatt, a későbbi olasz neorealista rendezők közül többen vallották, hogy nagy hatással volt rájuk Szőts filmnyelve. A hatvanas-hetvenes években osztrák kultúrfilmeket készített, a Monarchia agóniáját, a századforduló szecessziós és expresszionista művészetét, Gustav Klimt és Egon Schiele életművét is feldolgozta. Elnyerte a Magyar Művészetért-díjat (1990), a Kossuth-díjat (1992), a budapesti Filmszemle életműdíját (1994) és a Magyar Örökség díjat (1996). (MH)