Bélyeg, cipő és embert szállító drón

A tárlaton megjelenik a nyolc klasszikus iparművészet, illetve azok elágazásai is (Fotó: Katona László)

Az augusztus 13-ig látogatható a Körülöttünk című tárlat, kihasználva a Műcsarnok tereit, tizenkét nagyobb egységre tagozódik. Összesen négyszázhúsz alkotó van produktumaival közvetlenül jelen a térben, és még vagy háromszázan képernyők segítségével vesznek részt az iparművészet első Nemzeti Szalonján. Ebből az elkápráztató gazdagságból a Műcsarnok művészeti igazgatója, Szegő György arra tud következtetni, hogy a kézműves technológiákon alapuló kreativitás az elektronika és a robotika korában is kulcsszerepet kap. A hatalmas tárlat sajtóbejárásán Scherer József kurátor felhívta a figyelmet arra, hogy tizenhat éve nem kapott a szakma ekkora lehetőséget, miközben felnőtt egy fiatal iparművész-generáció is. Az idősebbek és a már eltávozottak mellett most őket is láthatjuk az alkotásaikon keresztül.

A koncepció szerint a Műcsarnok központi részén a személyes terekből, az otthonokból jutunk el a közösségi helyszínekre, majd végül ki a szabadba. Az oldalsó termekben pedig a „specifikumok”, például a könyvtervezés, a csomagolástechnika, vagy a restaurátorok világa és a szakrális iparművészet jelenik meg. A tárlat másik kurátora, Sára Ernő megjegyezte, hogy mind a nyolc klasszikus iparművészeti terület megjelenik most, de itt vannak ezek elágazásai is. Sára olyan kuriózumokra hívta fel a figyelmet, mint a már említett bélyeg, vagy éppen azok a svájci órák, amelyeket Kismarty-Lechner Balázs tervezett, és esztergályozott acélból.

Az első terem falán bevezetőként ott sorakoznak a fiatalok mellett a műfajteremtő mesterek, majd mindjárt a Magunk körül fejezet következik, ahol intim szféránk, otthonunk tárgyait láthatjuk Püspöki Apor szép formájú kandallójától Terbe János kartonbútorain át T. Surányi Anna 1993-ban készült vázáiig és Fekete György régi kereteket, tárgyakat felhasználó faliképeiig. Az Egymás körül teremben kilépünk a lakókörnyezetünkbe, az utcákra, terekre, amelyekhez akár az alkalmi, színházi öltözékek és kiegészítőik is hozzá tartoznak. Itt vannak a már említett, 2008-ban készült Lechner-karórák, vagy Dózsa-Farkas András Olaszországban kivitelezett székei és Megyeri Gábor speciális töltőtollai, amelyeket a Montegrappa cégnek tervezett. A Műcsarnok apszisában a Körös-körül fejezetben talán a leglátványosabb munkákat találjuk. Itt vannak a falon a kortárs plakátkészítők munkái Orosz Istvántól Ducki Krzysztofon át Árendás Józsefig. Itt találjuk Bereczki Dávid Primus Dinghy-jét, egyszemélyes vitorlását, amin öt éven keresztül dolgozott. Itt szerepel Wittinger Csaba 2013-ban megálmodott Renault Twingója és Németh Gábor 2016-os Mercedes AMG GT-je, de láthatunk autóbusz- és vonatterveket is.

Az apszisból balra kanyarodva a hajdani mesterek kaptak egy filmvetítős termet. Ott sorakoznak a falon, köztük Borsos Miklós, Ferenczy Noémi, vagy éppen az a Bozzay Dezső, aki a két világháború közötti telefonokat, rádiókat, lemezjátszókat formailag megalkotta. A mesterek után az Örökségünk tisztelete teremben a restaurátorok kaptak helyet, elkészült munkadarabjaikkal demonstrálva hozzáértésüket. A Lelkünk körül szekció a szakrális terek iparművészetét mutatja olyan példákkal, mint Vásárhelyi Jánosnak a soproni Kecske-templomba 2012-ben készített padja, vagy Mester Éva hatalmas üvegalkotása. A szakrálisból a profánba érkezve a munka világába csöppenünk. Itt különféle csomagolóanyagokkal és munkáscipőkkel, vagy éppen Huszár Balázs trükkös, bukósisak alatt is hordható szemüvegével is találkozhatunk. A jobboldali teremsor elején a könyvnyomtatás kerül a középpontba, de itt vannak kirakva a már említett, a Seuso-kincs hazatértéről szóló bélyeg mellett a ma használatos pénzeinket is megtervező Vagyóczky Károly balatoni koronái is – az ezres címleten Horváth Balázs néhai belügyminiszterrel, aki nagy népszerűségnek örvendett az északi parton és persze Veszprémben is. A Mozduló kép termében minden megtalálható, ami animáció, majd a Mozgásban szekció a sporttal és szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos tárgyaké. Itt látható Tapolcai Lászlónak az a bizonyos a Bata cég számára tervezett amerikaifutball-cipője, de ide került Borda Lajosnak, a zebegényi Borda Antikvárium tulajdonosának a magyar kártya mintájára elkészített Rákóczi-kártyája is.

Az utolsó terem ezen az oldalon a jövőé, a Jövőkeresés terme, ahol a Bogányi-zongora mellett ott van L. Molnár Péter embert szállító drónjának makettje és Lenkei Balázs eScart elektromos városi járműve is, még az is lehet, hogy működőképes állapotban.