Kultúra
Baranyay András képei között
Visszatérés az egykori épületbe – Egy Kossuth-díjas grafikus kiállítása az Andrássy úton
Az első Műcsarnokban, a mai Képzőművészeti Egyetemen látható Baranyay András kiállítása. A mester 1957 és 1965 között járt az intézménybe. Olyan barátai voltak ekkor, mint Bak Imre vagy Altorjai Sándor: egy 1961-ben, Leningrádban készült fényképen láthatjuk együtt őket. A kurátorok, Hajdu István és Százados László által a művésztől választott idézetekből pedig azt is megtudhatjuk, hogy Baranyay András azon bosszankodott 1956. október 23-án a Rádiónál, hogy elmarad az általa várt Lohengrin-közvetítés. Ha kronologikusan akarunk végigmenni a január 28-ig látogatható tárlaton, a hátsó szobából kell elindulnunk, ahol az említett fénykép mellett az 1999-ben Kossuth-díjjal is kitüntetett művész főiskolai és a közvetlenül ezután készített művei vannak kiállítva. Itt egyetlen olajkép látható a falon a litográfiák között, s ennek oka is van: Bernáth Aurél, Baranyay mestere állítólag azt mondta tanítványának, hogy sohasem lesz jó festő belőle, így első munkái, a vágóhidak világát és halott madarakat ábrázoló, a hatvanas évek első felében készült sorozatai többnyire litográfiák. Baranyay jó tíz esztendőt restaurátorként is dolgozott, de hű maradt a litográfiához, és tovább bővítette témavilágát. Már a főiskolai tanulmányrajzokon jól látszik grafikai tehetsége, de már a hetvenes évektől ott volt a jelentősebb csoportos kiállításokon, a boglári kápolnatárlatokon, felfedezte magának a fotográfiát. Brómezüst zselatin nagyításokat készített, több negatívot is rávilágított egy-egy nagyítására, amelyekbe ceruzával vagy temperával is belenyúlt. Míg korábbi litográfiái fotografikus képzeteket keltenek, ezek a 70-es évektől készített fotók, az elmosódott kontrasztokkal akár litográfiák is lehetnének.
Emellett megjelentek a finom ceruzarajzok is, egy-egy testrészlet, kezek, nyak, vállak lágy tónusokkal elkészített részletei: sokan ezekről a valahol sejtelmes hatású rajzokról vagy a hasonló, vonalas technikával még 1969-1970 körül készített litográfiái alapján ismerik az ötven évig pályán lévő művészt.