Baka István versei dalban és prózában

Éppen húsz éve halt meg Baka István költő, műfordító, aki rövid pályafutása alatt sokat kísérletezett a költői képalkotás megújításával, a költészet zeneiségében rejlő lehetőségekkel a szerepjáték-poézissel. Most Yorick utolsó monológja címmel önálló estet tartottak a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) a költő tiszteletére, a bemutatót követően több nagyvárosba viszik majd el Baka költésztét. Huzella Péter zeneszerzővel arról is beszélgettünk, hogy nem volt mindig könnyű megzenésíteni a lírikus gondolatait.

„Strófikus ballada-szerű Baka költészete, néhol azonban olyan enjambementek vannak benne, hogy egy rím kedvéért esetenként kettétöri a szót, így a következő sor csak egy toldalékkal indít. Ezt a zenében szinte lehetetlen kijátszani, úgyhogy nagy rafinériát kellett alkalmaznom a prozódiával. A versmondó helyzete egészen más, hiszen ő a gondolatot mondja, a zeneszerzőnek azonban a strófát, a versformát jobban figyelnie kell” – magyarázza a zeneszerző.

Mint mondja, óriási hatással volt rá Baka költői világa, aki nagyon finom eszközökkel egyedülálló posztmodern lírát hozott létre. „Beleszőtte a történelmet, a kortárs irodalmat. Jordán Tamás előadásában hallgatva József Attila költészete rémlett fel bennem, de korábban is több utalást hallottam tematikájában is József Attilára. Az elegancia mellett nagyon sok humor van benne, Jordán Tamás előadása pedig megkönnyíti a versek megértését” – tette hozzá.

Baka István utolsó egyetemi éveiben Leningrádban alkotói pályáját meghatározó élményeket szerzett: életre szóló barátságot kötött a periférián tengődő, lázas szellemi életet élő értelmiség néhány képviselőjével, akik beavatták a szamizdat irodalom misztériumába. Itt fedezte fel Mandelstamot, Szosznorát, Brodszkijt, és itt döbbent rá Magyarország provinciális helyzetére. Az itt szerzett tapasztalatok hatására kezdte magát Baka nemzeti elkötelezettségű költőnek vallani.

Később Szegeden a Kincskereső munkatársa, majd főszerkesztő-helyettese lett. Szerkesztőségi szobájában, Szeged egyik fontos szellemi műhelyében, a magyarországi és a határon túli kultúra jelentős személyiségei fordultak meg. Költészetére a legnagyobb hatást műfordító munkája mellett a komolyzene gyakorolta. Zenei élményből született – saját megfogalmazása szerint – verseinek szonátaformája is.

Nem vágyott a fővárosba, a szekszádi kisvárosi léthez hasonlót talált Szegeden, itt ismerkedett meg és vált jó barátjává Zalán Tibornak. Talán a vidéki életnek is köszönhető, hogy nem lett széles körben ismert költő egy Budapest-centrikus szocialista világban.

„A verseiből felépített, most alakuló irodalmi esttel kisebb turnét teszünk az országban: szülővárosába, Szekszárdra is elvisszük a verseket, de megyünk Kecskemétre, illetve a Szarvasi Víziszínpadra is. Egy szép missziónak is tekinthető az előadássorozat, de mégsem az, hiszen közben mi magunk is rengeteget kapunk a dalokból. Engem a jelenlét érdekel, ahogy megszólaltatok egy költőt és abban új feladatot találok. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy megtaláltak ezzel a munkával, fontosnak tartom, hogy a kortárs irodalmat ilyenfajta esteken is eljuttassuk az emberekhez” – tette hozzá Huzella Péter.