Az imázsépítő poéta

–  Ady Endre nélkül nem lehet elképzelni a 20. századi modern magyar költészetet. Petőfi után ő is tudatosan építette fel imázsát. Milyen eszközöket használt?

–  Ady már a zilahi gimnáziumi évei alatt építette imázsát, szeretett mindig a középpontban lenni. Fiatalon manírjai, sztárallűrjei voltak, amelyeket társai elfogadtak – okos, kedves és vagány volt. Az önképzőkörben ő volt a tehetség példája, tizenhét évesen megírta a Márkó király című balladáját, szerkesztette az Ifjúság című diáklapot, szerelmével ostromolta a polgári családból származó Friedmann Zsókát. Újságíróként számtalan módon hívta fel magára a figyelmet: bátor cikkeket írt a klérus ellen, eredeti színházi kritikákkal hódította meg a színésznőket. A Versek és a Még egyszer című kötetei nem arattak nagy sikert, de a költeménnyel már akkoriban is lehetett hódítani. Az Új versek új hangot hozott, a kortárs költők és kritikusok is felfigyeltek rá, helyén kezelték az újító tehetséget annak ellenére, hogy elismerték, sok dolgot nem is értenek a versekből. De ez nagy ugrás volt Ady számára. Amikor pedig bekerült a Nyugatba, Osvát Ernő, a kiváló szerkesztő rögtön tudta, hogy Adyval jobban el lehet adni a lapot. Már 1909-ben elkészült a Nyugatnak egy Ady-száma, ami rangot adott a folyóiratnak és a költőnek is. Ady szerkesztőként szerepelt a folyóirat címlapján, holott valójában nem szerkesztette azt, viszont az érdeklődést ezzel fel lehetett kelteni a lap iránt. A népszerűsítéshez Székely Aladár, a kor egyik legjobb fotósa is hozzájárult, aki rendszeresen fényképezte a költőt. Nagyon sokat törődött azzal, hogy előnyös pózban mutassa meg a külsejére sokat adó, divatosan öltözködő, hiú férfit. Ezek mind hozzájárultak imázsának folyamatos építéséhez.

–  Már életében valóságos kultusz övezte, ami halála óta is hol erőteljesebben, hol halványabban, de jelen van. Manapság hogyan viszonyulunk kultuszához?

–  Úgy látom, Ady megkerülhetetlen, hiába telt el száz év a halála óta. Az teljesen rendjén való, ha mindenki elmondja, amit gondol róla, ha építkezik a költészetéből, vagy publicisztikájában megfogalmazott gondolataiból. Az aktualizálás felszínességétől tartózkodnék. Nem hiszem, hogy Ady szemével lennénk képesek látni a mai világot. Ő, aki fáradhatatlan újságíró volt, legendás híréhséggel, nagy vehemenciával mondta el a véleményét mindenről, ami érdekelte: személyekről, politikáról, művészlétről, nemzetről, magyarságról, háborúról. Ennek következménye, hogy az utókor is folyamatosan reagál Ady írásaira, foglalkozik vele. Balázs Imre József irodalomtörténész mondta: Ady megosztó személyiség volt életében – és megosztó maradt ma is.

–  Szerb Antal írta róla: „Ő volt az, akiben teljes lett az idő, akinek elébe jutottak az előfutárok, aki kimondta a szót, amit ki kellett mondani”. Ady költészete és publicisztikája mégis már életében viták kereszttüzébe került. Kosztolányival való, évekig elhúzódó vitáját számos pamflet őrzi. Az Ady–Kosztolányi-vita ma miként értelmezhető?

–  Kosztolányi egy új nemzedéket képviselt új világlátással, ezért könnyű volt úgy ítélnie, hogy Ady elavult, viszont amikor Ady lépett színre 1906-ban, ő volt a modern, a korszakos, az újító. Ez nemzedékváltáskor szinte mindig így van: a fiúk megtagadják az apákat. Az új generáció megtagadja, túllép az elődök értékein. Csak ritkán fordul elő, hogy az új nemzedék tisztelettel átveszi a jót. Kosztolányinak később volt egy elfogadóbb korszaka Adyval szemben, azonban 1929-ben megírta Az írástudatlanok árulása – Különvélemény Ady Endréről című vitairatát, amelyben Ady váteszi, messianizmusi szerepét teljesen idejétmúltnak tekinti – ami akkor már, vagyis Ady halála után tíz évvel igaz volt. A nyugatosok közül Móricz Zsigmond és Fenyő Miksa állt ki Ady mellett, a többiek hallgattak. A Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkiállításán látható az a kevesebb, mint egyperces film, ami az 1930. március 23-i Ady-síremlékavatáson készült, s érdekes dologra világít rá. Ahogy a képkockákat végignéztük, feltűnt, hogy nem voltak ott a Nyugatosok, azonban ennek oka nem a Kosztolányi-cikk volt. A Nyugat írói vidéki körúton voltak, matinét szerveztek, előfizetőket gyűjtöttek a lapnak. A múzeum gyűjteményében őrizzük azt az apró nyomtatványt, amelyen az aznap esti, Vigadóban megtartott Ady-emlékünnepély műsorát olvashatjuk, ahol József Attila is fellépett. Erre az alkalomra írta az Ady emlékezete című versét, amely az Ady–Kosztolányi-vitára válaszolt,
s amelyben a huszonöt éves költő Ady mellett foglalt állást.

–  Ahogy az emlékkiállításon is olvashatjuk, Ady halála megrázta az egész országot, a középiskolákban még tanítási szünetet is elrendeltek. A temetésének a részleteiről és a sírhelyén álló szobor történetéről mit tudunk?

–  Ady Endre halála azért döbbentette meg a közvéleményt, mert 1918 őszén még aktív volt, a Vörösmarty Akadémia megalakulásáról szóló gyűlésen részt vett, erről a sajtó is beszámolt. Vezető tisztséget vállalt. Barátok, pályatársak tudták, hogy beteg, de nem gondolták, hogy ne gyógyulna meg. Majd 1919. január 27-én arról értesült a környezete, hogy a nagy költő meghalt. Mivel nem az otthonában, hanem kórházban hunyt el, könnyen berohantak a halott költőhöz Csinszkán kívül a barátok, az újságírók, fotósok, rajzolók. A halottas ágyon fekvő Adyt megörökítették: Móricz Ady Endre a ravatalon című írásában percről percre jegyezte le arcának változásait. Ferenczy Béni, Kóber Leó, Vedres Márk, Beck Ö. Fülöp rajzolták, halotti maszkot készítettek róla. A kormány és a Vörösmarty Akadémia, s más kulturális és társadalmi szervezetek a nemzet halottjává nyilvánították, díszsírhelyet kapott a Kerepesi úti temetőben. A ravatala a Nemzeti Múzeum gyászdrapériával borított előcsarnokában volt, református szertartás szerint búcsúztatták, és az Operaház kórusa énekelt. Kunfi Zsigmond közoktatási miniszter, Móricz Zsigmond, Babits Mihály és Jászi Oszkár mondott beszédet. Mikszáth Kálmán gyászszertartásának menetét próbálták követni, de nem tudták ugyanazokat a szabályokat betartani, ami a jól bejáratott békeidőkben működött, így tömeg-összejövetellé vált Ady temetése. A föltámadás szomorúsága emléktárlat első egysége a temetést, a második a szoboravatásra való gyűjtés kezdeményezése mellett az Ady család által felállíttatott csónakos fejfát mutatja be. A míves fejfa, melyet Zoltai Lajos debreceni muzeológus tervezett, szintén a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében található. A harmadik egység a Médiatárban fellelt és 2018-ban digitalizáltatott szoboravatásról szóló filmet teszi közzé.

–  Móricz és Ady között egészen kivételes barátság volt. Az író őszinte vallomása az emlékkiállításon is olvasható: „Ady maga szakadatlan munkában élte le az életét. Az agyveleje soha egy pillanatra nem szünetelt.” Móricz, illet­ve a kortársak hogyan reagáltak a halálhírére?

–  Adyra mindenki figyelt, zseni voltát senki nem vitatta a kortársai közül. Halála után bármilyen nézetkülönbség ellenére csak méltató szavakat kapott. A vitáknak ekkor helye nem volt. Aki feltétel nélkül a kezdetektől mindig mellette állt, az Móricz Zsigmond volt. Barátságuk olyan volt, mint Petőfi és Arany barátsága. Móricz egyenesen messianisztikus szereppel ruházta fel költőbarátját búcsúbeszédében. Sőt, egy 1924-es naplófeljegyzésében Adyt nevezete a nagy háború emblematikus hősének, aki ugyan nem harcolt a fronton, mégis nagyon erős volt a háborúban vállalt szerepe azáltal, hogy nyomon követte az eseményeket, reagált a háború történéseire, és háborúellenességét első perctől megfogalmazta versben és prózában.

–  A tárlaton is látható egy felvétel Ady temetéséről, azonban a Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum napra pontosan a búcsúztatás századik évfordulóján közzétett a gyászszertartásról egy eddig soha nem látott felvételt. Az új képsorok mitől számítanak igazi szenzációnak?

–  Már szerződést kötött a múzeum és a Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum arról, hogy ezt a felvételt, ami jóval hosszabb, és sokkal jobb minőségű, mint a nálunk megtekinthető, megkapjuk és beépítjük a kiállításunkba. Az új filmen jól látható Csinszkán kívül Hatvany Lajos, Schöpflin Aladár, Török Károly (Csinszka nagybátyja), de keressük Babitsot, Krúdyt, Herczeg Ferencet is. Az Arany János szobor környékén pedig a tizenhat éves Illyés Gyulát. Az új felvétel mellett a régit is meghagyjuk. Ezzel szeretnénk szemléltetni, hogy Ady Endre temetésének századik évfordulóján még mindig előkerülhetett egy kincs, ami a mai digitalizálási lehetőségekkel ilyen szépen életre kelthető.