Az „igazi” Mozgó Világ legendája

A pártfőtitkár betiltotta, mégis meghatározott egy korszako (Fotó: MH)

A Mozgó Világot 1971-es indulásától kezdve a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága működtette, majd 1981-től maga Aczél György tartotta rajta a szemét, szerkesztői között bőven találunk KISZ- vagy éppen MSZMP-tagokat. Talán ez is egy szelepnek volt szánva, mint például a Hofi-féle kabaré, de aztán már az elején el is romlott ez a szelep, túl sok olyan nézetet, információt engedett ki a magyar világba, ami veszélyes volt a hatalom számára. Az első három évben antológiaként működő, majd 1980-ig kéthavonta megjelenő folyóirat jellegzetes címlapját Schmall Károly tervezte – aki az utolsó, kinyomtatott, de az utcára már nem kerülő, Bibó Istvánról szóló szám poszter mellékletét is jegyezte. A művész Fúga I. című 1983-as grafikájáról van szó, amit most először láthatunk kiállítva itt a Ferenczy Múzeumban. Mert az ötvenesek arra is emlékezhetnek, hogy a folyóiratban mindig volt egy négybe hajtott poszter is elhelyezve, általában egy-egy kortárs képzőművészeti munka. Ezek is itt sorakoznak most a falon és még megannyi fotó, újságcikk, dokumentum és relikvia.

Itt van például az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából az 1980. február 7-én, a Marczibányi téri Mozgó Világ estről készített besúgói jelentés – Cseh Tamás és Bereményi Géza lépett fel éppen – amely után „a fiatalok érzelmileg erősen felzúdulva, kötetlenül tovább folytatták a vitát” a kultúra helyzetéről. Készült egy térkép is eme estek vidéki helyszíneiről, és résztvevőiről. A szerkesztők közül Mányoki Endre, Alexa Károly és Czakó Gábor utaztak a legtöbbet, többek között jártak Szombathelyen is, ahol aztán a betiltásról terjedő hír hatására Tajta Gábor főiskolai hallgató, a Dialógus mozgalom aktivistája röplapokkal tiltakozott. Amiért is a rendőrségre hurcolták. De az események gócpontja, a legtöbb est és a bezárás miatti legintenzívebb tiltakozás is a fővárosban volt. Itt is volt plakátozás, röplapterjesztés, és a Közgázon egy nagyelőadót töltöttek meg a lappal és törekvéseivel szimpatizálók.

Szilágyi Zsófia Julia kurátor szerint kiállítás apropóját az ’56-os emlékév adta. Több mint féléves munkával megkeresték az akkori szerkesztőket, sok segítséget kaptak mások mellett Reményi József Tamástól és Mányoki Endrétől, valamit a kiállítás képanyagát biztosító Helle Mária technikai szerkesztőtől. A posztermellékleteken szereplő munkák máig jobbára magántulajdonban vannak, és a vidéki klubokról is érkezett bőven anyag, újságcikk, és itt van a székesfehérvári és a mohácsi klub vendégkönyve is. A tárlathoz felhasználták Németh Györgynek a lapról szóló monográfiáját, ebből került ki a besúgói jelentések egy része. Ilyeneket Szőke Tamás Titkos írás című munkájában is találtak.

A tárlat egy tablószerű képet ad a folyóiratról, a kurátor szerint is különösen fontos a képzőművészeti része, de itt van Helle Máriának az 1982. májusi lapban elhelyezett poszterről készült fotómontázsa. Ekkor írta le tiszteletből Esterházy Péter Ottlik Géza Iskola a határon című könyvét egyetlen lapra, aminek fotója összehajtogatva bele is került a lapba. Itt van Harasztÿ István Madárkalitka című, a lapban 1972-ben megjelent objektje is, ami a korszakot szimbolizálva egy érzékelő segítségével mindig akkor csukja be a nyitott ajtót, amikor a madár ki akar repülni belőle.

Végül érdemes megnézni azt a húsz interjút is, amit a tárlat apropóján elkészítettek. Például Mucsi Zoltánnal, aki 21 évesen Szolnokon volt akkoriban segédszínész, és fotóival is szerepel a filmről, zenéről, színházról, irodalomról, kritikáról, de a szociológiáról, a társadalomelméletekről is igazán „up to date” módon cikkező lapban. P. Szűcs Juliannával, aki a hatalom által még az eredeti betiltása előtt megszervezett és elindított másik Mozgó Világ Nádor utcai szerkesztőségét vezette, nem készült interjú. Ez a lap még ma is működget a világhálón, de az 1971 és 1983 közötti időszak szerzői, szerkesztői általában nem kívánnak publikálni benne.