Arányok és határátlépések

A muzsikus egyébként több mint két évtizede Franciaországban él már, ami azt is jelenti, hogy nyilván nagyon sok nyugati, pontosabban nyugatias zenei hatás érte őt. Ez azért fontos, mert Kornazov egyébként ragaszkodik a balkáni, közelebbről a bolgár népzene elemeihez, ez azonban sokszor csak néhány taktus ere­jéig, illetve egy-egy sajátos balkáni ritmusképlet formájában ismerhető fel a muzsikájában.

Új lemezének legfontosabb vonz­ereje – legalábbis számunkra –, hogy több részletében is a lehető legbátrabban közelíti meg a teljesen szabad játék, azaz a free-jazz határvonalát. Időnként pedig bátran át is lép rajta. Mindig is izgalmasnak tartottuk a free-jazz vonzásában egyensúlyozó, de még nem egészen átlendülő zenéket, abból kiindulva, hogy a teljesen szabad játék nyelve csak egy eszköz, egy lehetőség, amit használni és alkalmazni érdemes, de nem jelentheti teljes egészében magát a muzsikát. Meglátásunk szerint nemcsak nagy hangszeres tudás, de kellő zenei fantázia és konstruktivitás is kell az efféle játékhoz, és persze szükség van krea­tív partnerekre is. Kornazov remek társakra talált kvintettjében, különösen izgalmas Manu Codija gitáros játéka, amit hirtelen Bill Frisell játékához tudunk csak hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy Codija markánsabb. Emile Parisien pedig olyan szaxofonos, aki elsősorban a dzsessz nyugati – de nem amerikai – áramlatához tartozik, és bizony van oka annak, ha a hallgató úgy érzi, hogy a lemez legjobb pillanatai azok, amikor éles szögben, de nem kioltva egymást találkoznak Kornazov balkáni és Parisien nyugati alapokra épített improvizációi. Felvetődhet a kérdés, miért is dicsérgeti az ember mindezeken túl még ezt a lemezt? Lehet, hogy ez szubjektív megállapítás, de ritkák manapság az efféle muzsikák, amelyek ilyen sok spontaneitást, de legalább ugyanennyi tudatosságot és megtervezettséget, komponáltságot tartalmaznak. Léteznek ilyen kísérletek a műfajban, szó se róla, de az valóban nem túl gyakori, hogy szinte „görögös” arányrendszerben sikerül ezeket egyetlen produkcióban szintetizálni. Ilyesmire csak a modern dzsessz aranykorából, a hatvanas évekből lehet példákat felhozni. w

Gueorgui Kornazov Horizons Quintet:
The Budapest Concert
BMC Records, 2014