Kultúra

Angyalok és bűnösök eszmecseréje a túlvilágon

Liliom a Vígszínházban: ifjabb Vidnyánszky Attila művészi képekre alapozott adaptációja tele van jó ötletekkel, de a megvalósítás, valamint az arányok helyenként elcsúsztak benne

Az utóbbi években több nagy sikerű Molnár Ferenc művet – Játék a kastélyban, A testőr, A Pál utcai fiúk – színpadra vittek a Vígszínházban. A közelmúltban ismét bemutatták Molnár Ferenc Liliom című színművét, amelyet kifejezetten a Vígszínház számára írt a szerző 1909-ben. Bár a darab még ugyanebben az évben megbukott, tíz évvel később mégis sikert aratott. Sőt, a Broadwayn is nagy sikerrel játszották 1921-ben.

Vígszínház 20190103
Furcsa páros. Hajduk Károly  Liliom és Szilágyi Csenge  Julika szerepében (Fotó: MTI - Balogh Zoltán)

Julika és Liliom, a szegény sorból származó fiatalok tragikus szerelmét ezúttal ifjabb Vidnyánszky Attila vitte színpadra, aki a tőle megszokott modern, művészi, sűrű, szürreális és hangos előadást rendezett. Így egyeseknek idegen és szokatlan lehet mindaz, amit látnak: hangoskodó, ki-be rohangáló színészek, ismétlődő jelenetek, túlvilág kötélen függő, cigarettázó angyalokkal – újszerű és merész rendezői megoldások ezek, amelyek nem mindig működnek és olykor soknak hatnak. A cselekmény az első felvonásban megfelelő ívű és dinamikájú. A darab erőssége, hogy a rendező a Molnár Ferenc korában használatos nyelvezettel teremti meg az előa­dás alaphangulatát, amelyhez a puritán színpadkép, valamint jelmezek is jól illenek.

Az viszont már zavaró, hogy a két felvonás időben és térben nincs egyenlő arányban.

Míg az első felvonás túl hosszúra nyúlik, ám a realitás talaján játszódik, addig a második sokkal rövidebb és feszesebb a másvilágon – s utóbbi esetében olyan képileg és hangilag is zsúfolt, transzendens jelenetekkel kellett megküzdenünk, amelyek nagy részét nyugodtan elhagyhatta volna a rendező. Gondolok itt például arra a jelenetre, amikor az másvilági felolvasót alakító Seress Zoltán (aki a darabban kettős szerepben tűnik fel: az első felvonásban a rendőrkapitányt formálja meg) egy emelő targoncáról vallatja Liliomot, s próbálja bűnei megbánására késztetni.

Nyomasztóak az ismétlődő jelenetsorok és zavaró a mindvégig hangos zene – a zenekar nem a színpad alatt, hanem a színpadon hol előrébb, hol hátrébb játszik. A színészek játéka azonban kárpótol majdnem mindenért.

A Julikát alakító Szilágyi Csengének elhisszük ugyan, hogy szereti és nem képes elhagyni a csirkefogó, léhűtő Liliomot, viszont az agresszív Liliom megformálására nem épp a nyurga Hajduk Károly a legalkalmasabb – nehezen tudjuk elképzelni, hogy bántalmazza Julikáját, mégis átjön nyomorúságának minden mozzanata.

A mellékszereplők közül mindenképp emlékezeteset alakít Muskátné szerepében Eszenyi Enikő – aki egyébként Kaszás Attila oldalán játszotta Julikát a Vígszínházban 1993-ban. Marikát, Julika barátnőjét Waskovics Andrea alakítja, aki tisztaságot és humort visz az előadásba. Továbbá Liliom barátja, Ficsur szerepében Orosz Ákos tökéletesen hozza a bűnöző karakterét.

A külvárosban tengődő, egyszerű, szegény emberpár tragédiája elkerülhetetlen – a rendező pedig érzékletesen szemlélteti a bukáshoz vezető utat és annak következményeit. A színmű olyan időtlen témákat dolgoz fel, mint a jó tettek, vagy a jónak induló, de rosszra forduló cselekedetek, a szeretet, illetve a túlvilág kérdésköre.

Molnár Ferenc klasszikusának sűrű, többnyire művészi képekben gondolkodó, két és fél órás adaptá­cióját láttuk, ami tele van jó ötletekkel, de a megvalósítás, valamint az arányok helyenként elcsúsztak. w

Molnár Ferenc: Liliom
(Vígszínház)
Színmű két részben
Rendező: ifj. Vidnyánszky Attila

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom