Állattörténetek zenével elmesélve

Meglehetősen egyedi muzsika ez, bátran nyúlnak hozzá mindenféle zenei kincshez, hogy magasabb rendű szintézisben olvasszák össze őket. A hazai népzenei közönségnek kezdetben furcsa volt a játékuk. Mindenekelőtt a szintetizátor használata miatt, amely nemcsak az autentikus népzene táborában számít szentségtörésnek, de szélesebb körben is. Nagyjából ugyanezt lehet elmondani a szaxofonról is – hiszen ez hangszer is megszólal időnként a Ghymesnél –, ám a zenekar arányérzéke leszerelte a fanyalgókat. Csak annyit és csak úgy szólal meg a szintetizátor, amennyire szükséges. Szó sincs tehát elektronizált folkról, csupán az lehetett a céljuk, hogy kilépjenek egy kicsit a tradicionálisabb keretek közül. Muzsikájukat a meggyőző hangszeres tudásuk viszonylag rövid idő alatt a világzene élvonalába repítette.

Nem mellesleg ez szelíd muzsika, legalábbis ha olyan együttesekével vetjük össze, mint mondjuk a Barbaro. A konszolidáltság azonban nem azt jelenti, hogy a Ghymes játéka híján lenne a dinamikának vagy éppen a drámaiságnak vagy az igencsak ötletes rögtönzéseknek.

Köztudott, hogy Szarka Gyula a Ghymes egyik alapembere. Nemrég jelent meg önálló CD-je Ámor és az őrület címmel. Ez a lemez természetesen az együttes stílusában készült, sőt joggal nevezhető tipikusan Ghymes-albumnak is. Csakhogy itt egy tematikus lemezről van szó. A ráadásszámmal együtt tizenegy állatmesét hallhatunk, a zenét kivétel nélkül Szarka Gyula komponálta. A szövegírók sorában pedig olyan neveket találhatunk, mint Bereményi Géza, Romhányi József, Vikár Béla, a Farkaskaland című szám pedig Petőfi Sándor versére készült. Persze ősidőktől fogva az az állatmesék sajátossága, hogy az emberekről szólnak. Így van ez természetesen Szarka Gyula albumán is, ahol, amint énekli egy helyütt, a „demokratikus béka nem fél, demokratikus tóban él”.

Szarka Gyula: Ámor és az őrület
Gryllus Kiadó, 2014