Akusztikus versek vonzásában

Bemutatták kedden a fővárosi Fuga – Kortárs Építészeti Központban Szi­lágyi Ákos új verseskötetét, amely két alkotónak, El Kazovszkijnak és Borbély Szilárdnak állít emléket, akikhez a költőt személyes és szakmai szálak fűzték. A Ká és Bá című könyv kapcsán a szerző elmondta, hogy a festőhöz negyvenkét éven át kötődött, már tizenhat éves koruktól elválaszthatatlanok voltak. Ahogy a fülszövegben fogalmaz: „Ő tőlem tanult meg magyarul gondolkodni, én tőle tanultam meg oroszul látni”. Bár Borbély Szilárddal a személyes kapcsolódás nem volt ilyen intenzív, viszont mindig lenyűgözte a munkássága.

Mészáros Sándor, a kötetet kiadó Kalligram vezetőjének kérdésére válaszolva Szilágyi elmondta, hogy a két életmű nem feltétlenül kapcsolódik össze, a verseket különböző időpontokban írta, ennek ellenére a két alkotó számos szempont szerint közös nevezőre hozható. Egyrészt tragikusan korai haláluk miatt, másrészt azért, mert egyikőjük sem abba a testbe-életbe született, amelybe kellett volna, ez ellen pedig úgy harcoltak, hogy mindketten létrehoztak egy magánmitológiát.

A kötet címválasztása egy neszmé-ből (Arany János kifejezése a még eszmévé nem fejlett gondolatra, a nonszensz magyarítása) ered, de a Ká és Bá értelmezhető az egyiptomi vallás két lélektípusaként is – jegyezte meg Szilágyi, hozzátéve, hogy e kötet lényegében a gyászmunka harmadik fázisa.
A kiadóvezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a művek jelentése „a hangban áll”, a zenéből, ritmusból táplálkoznak, ezért fontos a felolvasásuk. A költő is úgy látja, hogy ezek akusztikus kompozíciók, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a költészet régen sokkal közelebb állt a színpadi előadáshoz, amelyben a költő médium­ként működött.