Ákos: Minden dallal úgy foglalkozom, mint az elsővel

 – Hauber Zsolttal közös középlemezén nagyon különböző dalok vannak, nem lehet belőle következtetni arra, hogy milyen lesz a későbbi album. Mi alapján választották ki ezt a négy számot?

– A válasz egyszerű: ennyi dal volt kész. Még magam sem tudom, milyen lesz majd a nagylemez, ez az izgalmas benne. Most máshogy dolgoztunk, mint eddig, készre csiszoltunk négy dalt, és remixekkel kiegészítve kiadtuk minialbumként, amelyet a tervek szerint jövő tavasszal követhet egy újabb, később pedig a nagylemez, ha ennek a szónak egyáltalán lesz még értelme 2015 őszén. Nagyon sok munkánk van benne, hiába hiszik azt sokan, hogy huszonöt év után ez már rutinból megy. Minden dallal úgy foglalkozom, mint az elsővel, hiszen lesz, aki ezzel a dallal ismer meg. Minden lemezre, koncertre úgy készülök, mint az utolsó lehetőségre, mert nem tudhatom, meddig énekelhetek. Csak lelkesedésből lehet csinálni, egyébként nem érdemes.

– A közös munka tehát nem egyszerű nosztalgiaparti.

– Az ilyesmi engem nem is érdekelne, ráadásul az újraösszeállós nosztalgiázásba bele van kódolva a csalódás. Az ilyen produkciók jobbára őszintétlen, ízléstelen erőlködésbe fulladnak. Mi a régi sikereket alapnak tekintjük, erre építkezve szeretnénk új dolgokat létrehozni.

- Nagyon erős, istenkereső dallal tért vissza, pedig ilyet ma már alig írnak. Ez szempont?

– Hogy más miről ír, nem befolyásol. Csak arról tudok írni, ami foglalkoztat.

– A dalban feldolgozott témához képest tulajdonképpen lényegtelennek is tűnik minden egyéb.

– Az, amit művészetnek tekinthetünk, lényegében szakrális, mert műfajtól függetlenül, áttételesen vagy direkten mindig a teremtéssel foglalkozik. Egyszerű és megfoghatatlanul hatalmas témákkal: a születéssel, a szerelemmel, a veszteséggel, a halállal. Ami nem erről szól, az – legyen bármilyen sikeres – többnyire csupán szellemi önkielégítés, helyben topogás, divat.