Kultúra
Akié a levegő, azé a győzelem
Az első világháború emelte fel a harci repülőket
A harci gázok közül a mustárgázt elsőként a németek vetették be az orosz fronton, 1915. január 1-jén, majd Belgiumban, Ypres mellett, április 22-től. Bár az új fegyver hatalmas riadalmat keltett a brit–francia csapatok között, a gáztámadást megúszó ausztrál katonák kitartásának köszönhetően a németek nem érték el stratégiai céljukat. Az antant erői védekezésként kifejlesztették a gázálarcot, ezzel védték meg katonáik testi épségét, egészségét. Ugyancsak újdonságnak számított a fronton a lángszóró, amelyet elsőként a németek a rohamkülönítmények ellen vetettek be. Akcióik annyira „felkeltették” az ellenfél figyelmét, hogy rövid időn belül mindegyik hadviselő fél fölszerelte a katonáit lángszórókkal. Harcászati szempontból nem voltak olyan jelentősek, mint amit az utókor hozzájuk társít, viszont rendkívüli módon rombolták az ellenfél morálját. Igen veszélyes és nehézkes fegyver volt, és kezelői meglehetősen sebezhetők voltak, mivel nem tudtak a földre lapulni az ellenséges tűz alatt, sőt, egyetlen találat elég volt ahhoz, hogy fáklyává váljanak. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a szemben álló felek kimondottan vadásztak az általuk olyannyira gyűlölt lángszórós katonákra – azaz akkor sem volt sok esélyük a túlélésre, ha megadták magukat.
A harci repülőgépek jelentették az igazi forradalmi áttörést. A szakirodalom szerint merevszárnyú repülőgépeket katonai célra először az olaszok alkalmaztak, 1911. október 23-án az olasz–török háború alatt, Líbiában. A gépeket kezdetben felderítési feladatokra küldték ki, de hamarosan kisebb gránátokat, gyújtóbombákat is dobáltak az ellenségre, valamint légi felvételeket is készítettek. A háború kezdetére az összes hadviselő fél vezérkara meg volt győződve arról, hogy az új technikának feltétlenül helye van a frontokon. A világháború kezdetén az ellenség megsemmisítésére a légvédelmi tüzérséget alkalmazták, később kezdődött meg a kimondottan elfogó-vadász célra szánt repülőgépek kifejlesztése, a gép-gép elleni harc.
A sorban a következő lépés a bombázógépek megalkotása lett, bár a németek inkább a Zeppelin-féle léghajókat használták. A háború végére állt csatasorba a történelem első repülőgép-hordozó anyahajója, a brit HMS Furious. Az innét fölszálló repülőkhöz köthető az a haditett, amikor a britek 1918-ban eltörölték a föld színéről a Zeppelinek hangárját Tondernnél.
Német mérnökök dolgoztak ki egy olyan új konstrukciót, amely automatikusan úgy ütemezte a gépfegyver tüzét, hogy a golyó mindig az előtte forgó propeller mellett haladt el, hamarosan azonban a britek és franciák is átvették ezt. Korábban ugyanis gyakran előfordult, hogy a hátsó lövész a harc izgalmában ellőtte a saját propellerét. Az angol–francia repülőgépgyártásban a Nieuport 17 vadászrepülőgéppel 1917-re számszerű fölény alakult ki, ám ezt valamelyest ellensúlyozta a németek Zeppelin léghajó bombatámadásokra alkalmazott változata. Minderről és sok egyébről bővebben az Echo Televízió Időrosta című műsorában hallhatnak.
A harci repülőgépek jelentették az igazi forradalmi áttörést. A szakirodalom szerint merevszárnyú repülőgépeket katonai célra először az olaszok alkalmaztak, 1911. október 23-án az olasz–török háború alatt, Líbiában. A gépeket kezdetben felderítési feladatokra küldték ki, de hamarosan kisebb gránátokat, gyújtóbombákat is dobáltak az ellenségre, valamint légi felvételeket is készítettek. A háború kezdetére az összes hadviselő fél vezérkara meg volt győződve arról, hogy az új technikának feltétlenül helye van a frontokon. A világháború kezdetén az ellenség megsemmisítésére a légvédelmi tüzérséget alkalmazták, később kezdődött meg a kimondottan elfogó-vadász célra szánt repülőgépek kifejlesztése, a gép-gép elleni harc.
A sorban a következő lépés a bombázógépek megalkotása lett, bár a németek inkább a Zeppelin-féle léghajókat használták. A háború végére állt csatasorba a történelem első repülőgép-hordozó anyahajója, a brit HMS Furious. Az innét fölszálló repülőkhöz köthető az a haditett, amikor a britek 1918-ban eltörölték a föld színéről a Zeppelinek hangárját Tondernnél.
Német mérnökök dolgoztak ki egy olyan új konstrukciót, amely automatikusan úgy ütemezte a gépfegyver tüzét, hogy a golyó mindig az előtte forgó propeller mellett haladt el, hamarosan azonban a britek és franciák is átvették ezt. Korábban ugyanis gyakran előfordult, hogy a hátsó lövész a harc izgalmában ellőtte a saját propellerét. Az angol–francia repülőgépgyártásban a Nieuport 17 vadászrepülőgéppel 1917-re számszerű fölény alakult ki, ám ezt valamelyest ellensúlyozta a németek Zeppelin léghajó bombatámadásokra alkalmazott változata. Minderről és sok egyébről bővebben az Echo Televízió Időrosta című műsorában hallhatnak.