Ahol az öreg kurucok éjjel összegyűltek

A Turóc vármegyei Necpál mindig is szlovák lakosságú volt, ettől függetlenül 13. századi templomát Szent László tiszteletére szentelték: 1550 után ugyan evangélikusoké lett az istenháza, de 1710-ben visszakapták a katolikusok. Érdekessége, hogy valamikor a 18. században úgy döntöttek, beboltozzák addig fával fedett hajóját, így aztán 14. századi freskóiból a templom padlására is szorult jó néhány, amelyeket most is meg lehet tekinteni. Ott van többek között a szenvedéstörténet is a falakon.

A falu és a környéke a Necpáli család után a 15. század végén a Justhoké lett, a família talán legmagasabbra jutott tagja az író Justh Zsigmond volt. Necpálon született Justh Gyula (1850–1917) képviselő is, aki a Függetlenségi és 48-as Párt elnöke volt, a Bánffy- és a Tisza-kormány elleni obstrukciókat is vezette, és rendületlenül küzdött az általános választójogért. Necpál büszkélkedhetett a vármegye első evangélikus gimnáziumával is, a Magas-Fátrából lezúduló patakokra – közülük az egyik most is ellátja árammal a községházát – pedig fűrész- és papírmalmok épültek, de volt a virágkorában sörfőzdéje is a majd két-ezres településnek. Necpálon született 1791. augusztus 26-án Hrúz Mária, Petőfi édesanyja is.

A falu reneszánsz kastélyát a Justhok 1673-ban építették fel (képünkön). A kéttornyú, inkább megerősített falazatú várkastélyra hasonlító épületet a 18. században tették egy manzárdtetővel tágasabbá és élhetőbbé. Ez volt a felső, avagy az öreg kastély, s a 19. század végén még lakták is, mostanra azonban már csak a fazsindelyes teteje óvja a megsemmisüléstől, mert ha azt a szél elhordja, akkor előbb vagy utóbb beomlanak a fából készült födémek, és végül már csak a csupasz falakat mállasztja a könyörtelen idő. A várkastély gazzal és gazdasági épületek romjaival borított parkjában nyugszik valahol Petrőczy István (1654–1712) kuruc tábornok, Thököly Imre unokafivére, iskolatársa és katonája, aki az emigrációból visszatérve II. Rákóczi Ferencet is hasonló rangban és odaadással szolgálta. Tagja volt a fejedelem udvari tanácsának, majd szenátusának is. Lengyelországban tartózkodott 1711 januárjától, és csak a szatmári béke hirdette közkegyelem után tért haza, majd alig egy évvel ezután meghalt, felesége, Révay Katalin Necpálon temettette el. A szerető feleség férjének húgával, Petrőczy Kata Szidóniával együtt az első magyar költőnők egyike volt. Míg sógornője vallásos témájú verseket írt, ő bujdosó férjéhez verses leveleket. A kuruc generális sírjához a legendák szerint éjjelente el-ellátogattak egykor volt katonái, hogy tovább szőjék az álmokat a független Magyarországról.

A falu központjában, a reneszánsz kastéllyal átellenben, a domboldalban áll a Franklin-kastély, legutóbb kékre festett, visszafogott, barokk épület szép gipszstukkós homlokzattal. Az államosítás után sokáig iskolának, művelődési intézménynek adott otthont, de most ez is üresen áll, állapota folyamatosan romlik.

Necpál harmadik legnagyobb kastélya a falu alsó végén található, szintén reneszánsznak épült, de a 18. század második felében barokk-klasszicista stílusban lett átalakítva. Parkjának szélén állt az Aradon kivégzett tábornok, Lahner György szülőháza, amelyet most emlékoszlop jelöl. A kastély 1948-as államosítása után volt itt mezőgazdasági iskola és gyermekotthon is, jelenleg magántulajdonban van, így az obeliszket sem lehet csak úgy megközelíteni, de láthatóan egészen jó állapotú. Egyszer talán lesz mód arra, hogy Petrőczy István is valami hasonló emlékművet kapjon ott feljebb, a gazzal, rommal borított kastélyudvarban.