Ahol a szép akasztott ember örök álmát alussza

A neogótikus épület tervezője Meining Artúr volt (Forrás: Fortepan.hu)

Az Andrássyak, pontosabban Andrássy Károly gróf, a reformországgyűlések ellenzéki követe 1838-ban vásárolta meg a terebesi Csáky-kastélyt. Nem lehetett nehéz vétel, hiszen a vevő anyját Csáky Walburgának hívták, és Károly gróf feleségének, Szapáry Etelkának is Csáky lány, Julianna volt az édesanyja. Hogy harmadik gyermekük, a később páratlan politikai pályát befutó Gyula itt Terebesen vagy Kassán született-e, arról megoszlanak a vélemények, de a dátum biztos: 1823. március 3. Ahogy ahhoz sem fér kétség, hogy a huszonöt éves ifjú, korának elismerten legszebb férfiúja már őrnagyként harcolt a pákozdi és a schwechati ütközetekben, majd nyelvtudását kihasználva diplomáciai feladatokat teljesített. A szabadságharc leverése után nem térhetett haza, sőt 1851-ben halálra is ítélték, és távollétében – „in effigie” – fel is akasztották, azaz akasztófára szegezték a nevét.

Ennek ellenére nem szűkölködött, anyja, Szapáry Etelka révén bőségesen el volt látva pénzzel, olyannyira, hogy egyik párizsi mulatozása során állítólag az asztalhoz hívatta a főpincért, és arról érdeklődött, hogy a legdrágább pezsgőből, megfelelő hőfokra hűtve, mennyi van raktáron. Amikor megnyugtató választ kapott, kért egy fürdőkádat, amibe beletöltette a raktárkészletet, majd felszólította a főpincért, hogy akkor legyen szíves ebbe behűteni egy palack tokaji aszút a társaság számára.

Nevéhez fűződik az az anekdota is, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztereként egyszer felrótta neki egy diplomata, hogy a fogadáson túl sokat beszélgetett Munkácsy Mihállyal. Andrássy erre visszakérdezett, hogy az illető vajon tudja-e, hogy Rembrandt idején ki volt a külügyminiszter.

Andrássy Gyula Bismarck barátjaként az akkori Európa jövőjéről döntő berlini kongresszus meghatározó alakja volt, végül betegsége miatt hagyta ott a hivatalát 1879-ben és húzódott vissza tőketerebesi kastélyába. Itt élt szeretett feleségével, Kendeffy Katalinnal egészen 1890-ben bekövetkezett haláláig. És itt, a kastélyhoz tartozó többhektáros parkban építette fel az Erzsébet királyné udvarmesternőjeként tevékenykedő neje a családi mauzóleumot 1893-ra.

A neogótikus, romantikus épület tervezője a szászországi Wald­heimben, 1853-ban született Meining Artúr volt, aki harmincévesen került Magyarországra, és az arisztokrácia egyik kedvenc tervezője lett. A fővárosban összesen hat nagyobb palotát épített fel, köztük a Szabó Ervin Könyvtár központjának otthont adó Wenckheim-palotát. Vidéken pedig hét jelentősebb épület fűződik a nevéhez, így a Loire-völgyi kastélyok mintájára készült tiszadobi Andrássy-kastély is.

Mindezek mellett ő volt a Millenniumi Kiállítás királysátrának megálmodója, de ő tervezte az egykori Adria hajózási társaság Szabadság téren álló székházát is. De talán minden munkái között itt, Tőketerebesen alkotta meg a legtökéletesebbet, amelynek fényét tovább emelik Zala György alkotásai: a volt miniszterelnök és a szerető hitves fehér márvány szarkofágja és a rá boruló, Judit lányukról mintázott karcsú bronz alak.