Ahol Andrássy és szerelme megpihenhet

Krasznahorka és a környező földek az Andrássyak legfiatalabb, monori ágáé volt. A mauzóleum építtetője, a császári és királyi kamarás és országbíró apa, Andrássy György ellen lázadó Dénes (1835–1913) ezen a vidéken nőtt fel, majd innen került el Bonnba jogot hallgatni. Később ezen irányú tanulmányait a kancelláriai fogalmazóskodás mellett Bécsben folytatta. Itt ismerte meg polgári származású későbbi feleségét, Hablawetz Franciskát (1838–1902), az ünnepelt opera-énekesnőt, akit a zordon atya (azért tízezer forintot adott a Nemzeti Múzeumra, és az ő hámoraiban öntötték a Lánchíd „láncszemeit”) minden tiltakozása ellenére feleségül is vett 1866-ban Pisa szép városában. Így elvesztvén elsőszülötti jogait, de vagyonát nem, sokat utazott Európában rajongva szeretett feleségével. Éltek Münchenben, a Bécs melletti Döblingben és Grazban is. Majd pedig, miután fivére és apja is meghalt, a gyermektelen Dénesre szállt a hatalmas, milliárdos értékű örökség. A házaspár pedig sosem volt rest a jótékonykodásra, koronamilliókat fordított ilyen célra, Dénes például 1808-tól, az országban elsőként, elkezdett nyugdíjat fizetni elaggott alkalmazottainak.

A házaspár kedvelt úti célja volt Itália, Dénes Pisa mellett különösen Ravennát szerette, amelynek templomai és mozaikjai valósággal megigézték. Nem véletlen hát, hogy az imádott feleségének épített mauzóleumban is felhasználta a ravennai formákat és a mozaiktechnikát.

A „tárogatós” vár alatt, a főútról jól látható kupolás épületet Richard Berndl (1875–1955), a müncheni iparművészeti iskola tanára tervezte, szobrok Max Frick munkái, a festés és a mozaikok Throll Károly kezét dicsérik, az oltárt pedig Adolf Mayrhofer jegyzi. Az épület 1904-ben, Franciska halála után két évvel készült el a világ leghíresebb márványainak felhasználásával. Ekkor hozták át Münchenből a holttestet is, és temették újra nagy ünnepélyességgel.

Az épület kapuja felett a család angyalok tartotta hatalmas címerpajzsa látható, a kupola eredetileg aranyfüsttel bevont velencei üveglapocskákból állt. Csiszolt achátból készültek az ablakszemek, a Szent Franciskát ábrázoló oltárképet pedig hatezer márványdarabból rakták össze. A belső térben két carrarai márvány szarkofágban pihen a megrendelő és a szeretett feleség. A külső parkban pedig ott van egy talapzaton a pár kedvenc kutyájának, egy Tascherl nevű tacskónak a szobra is. Az alatta lévő kőlapon a következő felirat olvasható: TREUE UM TREUE 1890–1910.