A túlélők, rokonok emlékeiből

A tizenkilenc éves Stutz Ádámot 1945. január 6-án hurcolták el az orosz katonák Taksonyból „egy kis munkára”, málenkij robotra, és aztán öt évet töltött a Donyec-medence bányáiban. Egy életút a csaknem nyolcszázból, amely az Emlékezz ránk! című kötetben szerepel. A kiadványt tegnap a Károli Gáspár Református Egyetemen mutatta be Szakály Sándor tanszékvezető, a Veritas Intézet igazgatója.

A taksonyi Makra Mónika az egyetem történelem szakos hallgatójaként, míg a dunavarsányi Gárdonyi Adrienn a helyi általános iskola német nemzetiségi szakos tanítójaként vett részt a munkában. Tizenkét korábban készült interjút felhasználva, kilenc túlélővel és harminckét családtaggal beszélgetve készült el ez a különleges, négyszáz oldalas, fotókkal illusztrált kötet, amely szakkönyv és forrásgyűjtemény is egyben. Végigkíséri 736 taksonyi és 25 dunavarsányi német nemzetiségű ember kálváriáját az elhurcolástól a hosszú vonatúton át a táborok pok­láig. Ahonnan közülük háromszáz embernek nem volt visszatérés. Akik pedig valahogy hazavergődtek, sokan azt látták, hogy már mások laknak a házukban, családtagjaikat pedig kitelepítették Németországba. Őket jobb esetben csak rendőri felügyelet alá helyezték, de átnevelő táborokba is kerülhettek. A megmaradásban nagy szerepe volt Tábori Nándor lelkész­növendéknek, aki önként csatlakozott a transzporthoz.