A szimfónia drámaisága is megmaradt

Nyilvánvaló, hogy a BMC döntésében az is szerepet játszott, hogy a műnek Budapesten 1889-ben volt az ősbemutatója, amelyen maga Mahler vezényelt, aki 1888–1891-ig az Operaház művészeti igazgatója és vezető karnagya volt. A korabeli feljegyzések szerint tíz esztendőre szólt a szerződése, de 1891-ben gróf Zichy Géza lett az Operaház főintendánsa, akit sok minden mellett nacionalizmusáról és antiszemita beállítottságáról ismert az akkori közvélemény. Röviden szólva nem jöttek ki a cseh-osztrák származású, ám zsidó vallású Mahlerrel, s ebben a szakmai viták játszották a főszerepet. Zichy például mindenáron magyarul akarta előadni Wagner operáit, Mahler szerint viszont a sajátos wagneri világ nyelve csakis a német lehetett. Mahler mint vezető karnagy 1891-ben távozott a budapesti operaházból. A titánt, amely Jean Paul romantikus költő egyik verséről kapta a címét, többször is átdolgozta. Nyilván a bemutató felemás fogadtatása miatt is. Biztos akart lenni abban, hogy a zenekar pontosan az ő elképzelési szerint adja elő a művet, ezért meglehetősen sok instrukciót írt a partitúrába. Az átalakítások folyamán A titán az eredeti, öttételes szimfóniából négytételes művé szűkült. Ezt adta elő a Fischer Iván vezette Fesztiválzenekar is 2011-ben a budapesti Mahler-ünnepen. Kocsis Zoltán azonban nem az eredeti ősbemutatós, de öttételes változatát vezényli a BMC CD-jén a Nemzeti Filharmonikusok élén.

Rendkívül érdekes előadás: Kocsis és a zenekar is érezhetően kerülni igyekszik a művel kapcsolatos csapdákat, mindenekelőtt azt, hogy A titánt a kelleténél nagyobb érzelmi amplitudókkal szólaltassa meg. A drámaiság azonban megmarad, s a lírából sem lesz csöpögős érzelgősség. Ha valaki jobban odafigyel, érezheti, hogy Mahler a legkényesebb módon határozta meg I. szimfóniájában az érzelmek arányait – mint hogy magát az egész művet is az arányosság jellemzi –, s nyilvánvaló, hogy ebből indult ki Kocsis Zoltán is.

Gustav Mahler: Symphony No.1
BMC Records, 2014