A szeretet nem érzés, hanem tett

Miért? Mert természetesen jó, ha Jézust befogadjuk a szívünkbe, csak közben nehogy elzárkózzunk azok elől, akik ma kérnek bebocsátást – nem metaforikusan, hanem valóságosan. Hol született Jézus? – az evangéliumok szerint nem fényes palotában, hanem sötét, bűzös, mocskos istállóban, állatok között, aztán felnőttként hajléktalanul élt e világon. Giovanni Papini olasz író szerint roppant istállóvá lett a világ, amiben a jó pásztorok elűzése után az emberek csak falnak és rondítanak. A püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy a birtoklás és a fogyasztás bűvöletében élő újpogány Európában ki kell takarítani az istállót, és vissza kell hívni a pásztorokat. Karácsonyi ünneplésünk akkor lehet hiteles, ha észrevesszük a társadalom alján levőket, a szenvedőket, elesetteket, üldözötteket, akiket be kell fogadnunk és meg kell vigasztalnunk.

Vigasztalás és irgalom – ez az Ézsaiás prófétától származó alapige a vezérfonala A kötényes Isten című kötetnek, amelyben Fabiny Tamás negyven, az utóbbi néhány évben idehaza és külföldön, különböző alkalmakon elhangzott igehirdetése olvasható. Már a könyv címe és címlapfotója sokat elárul az evangélikus prédikátor Isten-képéről. A lábmosás példázatán keresztül magyarázza meg azt a paradoxont, hogy a keresztények hitvallása szerint egyetlen Úr, Jézus Krisztus miért és hogyan az egyetlen szolga. Az elárultatása és elfogatása estéjén, az utolsó vacsorán Jézus leveti felsőruháját, egy köténnyel körülköti a derekát, vizet tölt a medencébe, és letérdelve megmossa, majd megtörli a tanítványok lábát, azok legnagyobb elképedésére. Lehet, hogy ez kiábrándító üzenet, de Fabiny Tamás szerint ez a hiteles, megharcolt üzenet a szolgává lett, kötényes Istenről, aki az egyházától is ezt a szolgálatot várja el – egy olyan világban, amely alapvetően a hatalomról, az egyéni érdekekről, kívánságokról és törekvésekről szól, amelyben mindenki uralkodni akar, mi egy szolgát követünk. Mint Weöres Sándor írja: „Valaha én is úr akartam lenni; / ó bár jó szolga lehetnék! / De jaj, szolga csak egy van: az Isten, / s uraktól nyüzsög a végtelenség.” 

Jézus cselekszik. Isten szolgál. Fabiny szerint nem véletlenül Gottesdienst az istentisztelet német neve: a Dienst szó szolgálatot jelent, vagyis ő, az Úr szolgál nekünk. Jézus megmagyarázza értetlenkedő tanítványainak, hogy ő, a Mester és Úr azért mosta meg a lábukat, hogy ők is ezt cselekedjék egymással. Kereszthalála előtt Jézus a szeretet új parancsát adja, hogy amint ő szerette tanítványait, ők is ugyanúgy szeressék egymást. Azt tanítja, hogy a szeretet: szolgálat. Nemcsak érzés, nem csupán szó, hanem tett. A vigasztalás és az irgalom a látó szemmel kezdődik, a meginduló szívvel folytatódik és a cselekvő kezekben végződik. Aki legközelebb van hozzánk, azt kell leginkább szeretnünk, vigasztalnunk és segítenünk: a családtagot, a hitsorsost, a felebarátot. Az irgalom kiteljesíti a társadalmat, de ahol az irgalmasság hiányzik, ott szétesik a közösség, ezért olyan magányos, rideg világunk. De a legnagyobb sötétségben és reménytelenségben is látszik fény, mert Isten „az irgalom atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban” – hirdette az igét ez év január elsején Fabiny Tamás a Bécsi kapu téri evangélikus templomban. Ennél igazabb üzenetet advent idején nem kaphatunk és adhatunk tovább embertársainknak.

Fabiny Tamás: A kötényes Isten
Luther Kiadó, Budapest, 2016