Kultúra
A rombolás művészi megörökítése
Páratlan tárlat látható a Várnegyed Galériában a világháborús ostrom utáni Budapestet dokumentáló festményekből és grafikákból, valamint korabeli tárgyakból
Ma is ott vannak a golyó- és repesznyomok a budai Vár oldalában futó Batthyány utca 61-es számú ház homlokzatán, hiszen a környéken zajlottak a legsúlyosabb harcok 1945. február 13-ra virradóan, a főváros ostromakor. Találó helyszín tehát a második világháború végeztével készült festményekből és grafikákból álló tárlatnak az innen nem messze lévő Várnegyed Galéria. A jogász, gyűjtő, szakíró és könyvkiadó Tóth László évtizedek alatt összehozott kollekcióját mutatja be az intézmény: a képeket nagyobbrészt magasan képzett művészek jegyzik, a dokumentumjellegű munkákat így egymás mellett látni megrázó élmény.
A rettenetes pusztításról, Budapest e gyászos arcáról ismerünk ugyan számtalan fotót, de a képzőművész szeme mégis csak máshogy lát, mint a kamera objektívja, noha ilyen esetben minden bizonnyal a művész is dokumentálni akar.
Az 1944-ben már rendszeressé váló bombázások után a másfél hónapos ostrom annak volt a következménye, hogy a náci vezetés Budapest erőddé nyilvánításával akart időt nyerni és itt megvédeni Bécset. A „Festung Budapest” szinte második Sztálingrád lett negyvenezer civil halottal és az épületek háromnegyedének károsodásával. A legnagyobb pusztítás a Vár környékén, a Naphegyen, a Vérmezőn és a Krisztinavárosban volt, ahogy ezt a Filatorigáttól hazasétáló Márai is leírta.
A művészeket is különösképp megrázta a Dunába hanyatlott gyönyörű hídjaink látványa: 1946 szeptemberében festette le a Margit hidat a Képzőn 1911-ben diplomázó Járossy Gyula, amikor a pillérekre már felépítették az ideiglenes átkelőt. Kapossy György, aki Glatz Oszkár osztályában végzett 1924-ben, a Lánchíd pilléreit állítja festménye középpontjába, de jól látszik ezek mögött a romos Vár is. A templomfreskóiról nevezetes Szegedi Molnár Gyula a képéhez az Erzsébet híd budai hídfőjéhez állította fel az állványát. Róla megtudhatjuk, hogy huszonegy darabból álló sorozatot festett a Várról és a romos Krisztinavárosról is. Az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán is tanult Udvardy Pál viszont már a Lánchíd 1948-as újjáépítésének állít méltó emléket akvarelljével.
A grafikák közül kiemelkedik a győri bencés diák és Ybl-díjas mérnök, Pfannl Egon három, a Lánchidat, a Parlament sérült tetejét és a várnegyedbeli Szentháromság teret ábrázoló grafikája. Hasonló, „mérnöki pontosságú” akvarelleket készített Szabó László is, aki a Várkapitányság főmérnöke volt, majd 1940-től a várkapitányi tisztet is betöltötte. A most kiállított négy munkájának egyikén ott vannak az Ybl által tervezett, a Hunyadi úton állt néhai Lónyay–Hatvany-palota romjai is, amely egykor nyolcszáz, a háború alatt elrabolt műalkotás otthona is volt. Mendlik Lajos, aki négy évtizedig volt a Vörösmarty Gimnázium rajztanára, szintén a Várban, a mostani rommező helyén állt József főherceg-palota romos dísztermét is megfestette. Hadtörténeti érdekesség az egy másik akvarelljén látható VOMAG busz alvázára szerelt német légvédelmi ágyú, amelyet épp a Halászbástyán némítottak el.
A kollekció és így a kiállítás talán legizgalmasabb darabja egy éjszakai bombázásról készült kis akvarell, A. Bedrow szignóval. A gyűjtő nyomozása után tudjuk, hogy a hamburgi festő a Lónyay–Hatvany-palota tetőablakában dolgozott 1944. szeptember 14-én, amikor háromszáz orosz gép támadta a fővárost. Az ostromot és az utána következőket a képek mellett korabeli plakátok (Például Ék Sándor híres-hírhedt „Az MKP gyökerestül tépi ki a reakciót” feliratú műve) mellett a tárlókban elhelyezett számos igazolvánnyal, oklevéllel, röplappal, jelvénnyel és a Gulagon készült tárgyakkal is megidézi a gyűjtő, aki egyben e páratlan kiállítás rendezője is.