A mítoszteremtő író, aki túlélt két világháborút

Már ebből is látszik, hogy a kiállítás személyes dimenziója mellett komoly irodalom- és könyvkiadás-történeti anyagot is a látogató elé tár: az életmű három nagy prózai alkotása – A hobbit, A Gyűrűk Ura és A szilmarilok – keletkezésének fázisait is bemutatja, az ötlettől egészen a nyomdába kerülésig. Ebből a szempontból olyan, eddig még soha ki nem állított kincseket figyelhetünk meg közelről, mint Középfölde térképe A Gyűrűk Ura idejéből, melyet Tolkien apró jegyzetpapírokra rajzolt meg, régióról régióra fokozatosan, ahogy haladt az írással, és csak később ragasztotta össze őket vastag barna celluxszal. Később ennek a letisztázott változata került be a trilógia különböző kiadásaiba is. A mítoszteremtő munkamódszerébe is betekintést nyerhetünk: láthatjuk a különböző tünde nyelvekhez (quenya és sindarin) készített ábécéit, szótárait, A hobbitban használt törprúnák átírási szabályzatát, valamint azt a naptárszerű táblázatot, amelyet A Gyűrűk Ura írása közben használt, hogy a különböző történetszálak időrendisége ne zavarodjon össze, hogy a regény kronológiailag végig helyes maradjon, illetve, hogy a Gyűrű-háború eseményei beilleszthetők legyenek Középfölde történelmébe, vagyis a mítoszba.

Ugyanis hiába született meg A Gyűrűk Ura az előző mese, A hobbit folytatásaként, Tolkien az első perctől fogva az egészet egy nagy mítoszrendszer, az általa megalkotott világ különböző regéiként írta meg, és fogta fel, melynek ötlete még valamikor az első világégés alatti kórházi lábadozás idején fogant meg képzeletében.

Tolkien gyerekkori indíttatástól vezetve fogott neki egy átfogó mitológia megalkotásának, amely szeretett Angliája elveszett ősi mítoszainak számára fájó hiányát volt hivatott pótolni, ami aztán később átalakult az összeurópai vagy akár az összkeresztény kultúra egy alternatív, mitikus megalapozásává – nyilatkozta lapunknak Füzessy Tamás, a Magyar Tolkien Társaság társelnöke, a Helikon Kiadó gondozásában napvilágot látó, tizenkét kötetes Középfölde Históriája sorozat szerkesztője. – A szerzőt szélesebb perspektívában az a cél vezette, hogy a ma embere számára a tudományon túlmutató, de a jelen világunkhoz ezer erkölcsi szállal kötődő, világképformáló epikus művet („müthosz”-t) alkosson. Ezért a tolkieni írásművek összessége nem sorolható a „klasszikus” vagy „epikus” fantasy műfajához, még akkor sem, ha e műfaj történetére nehezen túlbecsülhető hatása volt A Gyűrűk Ura stílusjegyeinek. Tolkien saját definíciója szerint is egy másik fikciós műfajt, az úgynevezett „mythopoeiát”, azaz mythopoézist vagy mesterséges mítoszt használt, melyben a szerző személyes alkotási folyamatában szimulálja az elsődleges mítoszoknak a kultúraépítés kezdetén, szóbeli hagyományon keresztüli létrejöttének, formálódásának, rendszerezésének eredményét – magyarázta Füzessy. A Tolkien-kutató azt is elmondta, hasonló mythopoézisen esett át az Arthur-mondakör Geoffrey of Monmouth idején, de James Macpherson által kitalált Osszián-ciklus is Tolkien mítoszteremtésének előképe.

Ceruza és kockás füzet

A mítoszrendszer és Középfölde első kezdeményeit, Az elveszett mesék könyvét (a későbbi Középfölde Históriája/History of Middle-Earth első két kötetének anyagát) 1916–17-ben kezdte el írni Tolkien, huszonöt évesen, ceruzával, különböző füzetekbe, amikor a somme-i csata után otthon lábadozott, vázlatait pedig felesége, Edith tisztázta le. Ez a szokása később is megmaradt, amint az az oxfordi tárlaton felsorakoztatott kéziratokból is kiderül: egyetemi vizsgaesszék hátoldalát, kockás füzeteket használt például A hobbit és A Gyűrűk Ura esetében is. Először mindig ceruzával írt, aztán ezt töltőtollal átírta vagy javította, majd különböző kiegészítéseket írt még hozzá, és, ha nem fért el az adott lapon, akkor másik szövegrésznél jegyezte le a módosítást. Ennél fogva az általa nem sajtó alá rendezett szövegváltozatok közt nagyon nehéz eligazodni, kitalálni, vajon melyiket is szánta végső változatnak a Professzor. Nem beszélve arról a több ezer oldalnyi jegyzetről, ami 1916 és 1973 között a különböző művekhez, a közöttük lévő kapcsolathoz, a mítoszrendszerhez vagy Tolkien mítosz-elméletéhez készült.

Beren és Lúthien

1916/17–1920 között született meg a mítoszrendszer három legfontosabb darabja, Az elveszett mesék könyve első szövegei: a Gondolin bukása (Fall of Gondolin), a Beren és Lúthien verses változata, illetve a Húrin gyermekei (The Children of Húrin). Később Tolkien elhagyta a verses, elbeszélő költeményes formát, prózai alapokra helyezte a mitológiát, melyen 1926 és 1937 között dolgozott. Közben megszületett A hobbit, és 1937 őszén az Allen and Unwin vállalta kiadását, Tolkien borítójával és rajzaival. Nem sokkal ezután küldte el Az elveszett mesékből kialakított A szilmarilok egy kezdetleges változatát a kiadóba, ahonnan visszautasították, és inkább a hobbitok kalandjainak folytatására biztatták. Ekkor kezdett el A Gyűrűk Ura történetével foglalkozni, melynek első változatát 1948-ban fejezte be. A második világháborúban már nem vett részt tevékenyen, noha kódfejtői kiképzést kapott. A mitológiát betetőző három részes regényfolyam végül 1954–55-ben jelent meg, és még 2003-ban is a britek kedvenc könyve volt a BBC felmérése szerint.

Mindeközben Tolkien időről időre visszanyúlt az alapokhoz, rendezgette, javítgatta, folytatta őket, például Beren és Lúthien történetét is. A halandó ember és a halhatatlan tündelány hányattatásait megéneklő történet alapja Tolkien és felesége, Edith szerelme (nem véletlenül van Beren és Luthien vésve az oxfordi Wolvercote temetőben található sírjukra neveik alá), ez a mítosz A Gyűrűk Urából ismert Aragorn és Arwen történetének előképe, illetve a Tolkien halála után, a Christopher által nyomdakész állapotba hozott A szilmarilok egyik központi momentuma is. Ezt a szerelmes regét Tolkien több verses és prózai verzióban is megírta, hiszen a mítoszrendszer egyik központi elemének is tekintette. Bár a hagyatékot irodalmi szempontból gondozó Christopher Tolkien többször bejelentette már nyugdíjba vonulását, miután közreadta az író nem Középföldéhez kapcsolódó mítoszelemzéseit, történeteit és például Beowulf-fordítását, úgy döntött, hogy a korábban kiadott Húrin gyermekeihez hasonlóan a szerelmesek története is önálló kötetet kap.

Így tehát 2017 júniusában hosszú idő után új Christoper Tolkien szerkesztette J. R. R. Tolkien-mű jelent meg a Harper Collins angol kiadónál: a Beren és Lúthien összes szövegváltozata egy kötetbe gyűjtve, egy kevés magyarázó szöveggel. Magyar változata Gy. Horváth László és N. Kiss Zsuzsa gördülékeny fordításában idén áprilisban, a Könyvfesztiválra jelent meg az Európánál. Kormos Lili, a kiadó képviselője lapunk kérdésére elmondta, hogy Tolkien igazi „longseller” már itthon is, életművének van egy olyan masszív rajongótábora, amely attól függetlenül keresi a könyveit, hogy éppen jelent-e meg új filmadaptáció vagy sem. „A Beren és Lúthien az egyik legkelendőbb cím volt az újdonságok között a Könyvfesztiválon, az Ünnepi Könyvhétre kivitt példányokat pedig az utolsó darabig elvitték, és meghívtak minket a Magyar Tolkien Társaság őszi találkozójára.”

Egységes terminológia

Persze a kiadási jogok meghatározott időszakra szólnak, lejártuk után a jogtulajdonos újra értékesíti azokat, ezért vándorolnak a könyvek a kiadók között: így került A hobbit, A szilmarilok, a Húrin gyermekei, a Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről, valamint a Karácsonyi levelek kiadási joga a Magvetőhöz. Ennek következtében az idén augusztusban megjelenő, Christopher Tolkien által is legeslegutolsónak nevezett Tolkien-könyvet, a Gondolin bukását magyarul már a Magvető adja ki 2019-ben, nem az Európa, ahol a másik két nagy mítosz napvilágot látott.

Ami persze a borítók, sorozatok és sokszor a fordítók variálását is jelenti. Többek közt ezért is tűzte ki célul 2004-ben a már korábban létrejött Magyar Tolkien Társaság a teljes tolkieni korpusz magyar terminológiájának egységesítését (önkéntes alapon), hogy ne zavarodjanak bele az olvasók a különböző kiadások szövegváltozatai közti különbségekbe (lásd: ’babó’ és ’hobbit’), illetve, hogy amennyire lehetséges, szakmai vagyis mitológiai, nyelvi szempontból is feleljen meg a magyar fordítás az angol eredetinek.

Ez külön nehézséget jelent olyan nagy volumenű művek esetében, mint a Középfölde históriája tizenkét kötete. Kötetenként más és más jelent kihívást – magyarázta lapunknak Schultz Judit, a Helikon Kiadó szerkesztője. – Az első két kötet esetében a gyönyörű Tandori Dezső-fordítást kellett olykor, a terminológiai hűség kedvéért, „vissza kellett rángatni a földre”. A most készülő harmadik kötet, a Beleriand dalai két hatalmas elbeszélő költeményt tartalmaz, két teljesen különböző versformában – ennek szerkesztése különösen nehéz. Persze rengeteg aprómunkával jár az is, hogy a kötetekhez teljes mutató is készül, melynek oroszlánrészét a Magyar Tolkien Társaság tagjai végzik.

A teljes sorozat megjelentetése évi két kötet kiadásával a kiadó dicsőségére válna, hiszen Európában a fordítás tekintetében eddig egyedül a spanyolok tudtak megfelelni a tulajdonos Tolkien Estate, illetve Christopher Tolkien nagyon szigorú szabályainak, elvárásainak. A Középfölde Históriája magyar nyelvű publikálása azért is kiemelten fontos Füzessy Tamás szerint, mivel e kötetek páratlan forrást jelentenek az igazi Tolkien-kutatásban, és a hazai Tolkien-kutatók közül nem mindenki érti olyan magas szinten az angolt, hogy eredetiben olvassa a szövegeket. – De a rendszer belső összefüggéseinek átlátásához, kicsit mélyebb értelmezéséhez is nélkülözhetetlen e tizenkét könyv szövegeinek ismerete. Az egyszerű Tolkien-kedvelő is máshogy olvassa újra A hobbitot vagy A Gyűrűk Urát a háttér ismeretében – hangsúlyozta Füzessy.

Hogy anyagilag megéri-e a Helikonnak egy ekkora vállalkozás? Valószínűleg igen, ugyanis csak az első két kötetből, az Elveszett mesék könyve I. és II.-ből ez már a harmadik változat, amiből úgy tűnik, mutatkozik rá kereslet. Bár a Magvető Kiadó nem fogott ilyen kockázatos vállalkozásba a Gondolin bukása jövő évi megjelentetésével, ám arra azért kíváncsiak voltunk, miért vették át a többi könyv jogait. Bödő Anita, a kiadó képviselője szerint J. R. R. Tolkien a hetvenes évek óta klasszikus szerző Magyarországon: könyveit széles közönség olvassa.

A Magyar Tolkien Társaság rendszeresen tart ismeretterjesztő rendezvényeket, a héten pedig nyári táboruk is elkezdődik, az érdeklődők itt tíz napon keresztül merülhetnek el a Tolkien teremtette világban.