Kultúra
A megfordított templom
Rejtőzködő Magyarország, 871.
Ezt írta az akkurátus tudós 1876-ban a rajzaival is kiegészített jegyzőfüzetébe: „A kicsi templomnak van kívül egyenes záródású, belül kerekded és kagylósan boltozott oltárhelye, három hüvelyknyi széles és másfél láb magas kerek ívű ablakkal. A szentély hossza tíz láb hét hüvelyk; a hosszhajó harminchárom láb hét hüvelyk és tizenhét láb három hüvelyk szélességgel bír. A déli falon három egyforma ablak van, ugyanezen oldalon található a kerek ívű kapuzat, negyedfél lábnyi nyílással. Fel kell említenem a hajó északkeleti sarkában álló kő szószéket, mely rendkívül díszes talapzatú és fejezetű oszlopkákon áll. Alig lehet kétség, hogy eme részletek valamely közel levő gazdag templomból, talán a dörgicseiből hozattak ide.” Három évre rá, 1879-ben tatarozták a zánkai református egyházat. De még akkor sem jöttek rá az épület titkaira a régészek. Csak egy később elvégzett ásatás és falkutatás derített fényt arra, hogy a keleti irányba tájolt, eredetileg 12. századi, kívül szögletes, belül patkóíves szentély fölé emelt 19. századi harangtorony „száznyolcvan fokkal megfordította” az épület eredeti szerkezetét.
Eredetileg ugyanis a nyugati oldalon a gyülekezeti térnél jóval szélesebb, emeletes toronytest épült, ritka szép párja a közeli, alsó-dörgicsei romtemplom, amelynek a széles-magas végfala (németül: westwerk) még egy emelettel is magasabb.
Rómer tehát közel járt a lényeghez, amikor a pompás szószéket onnan, Dörgicséről származónak gyanította, annak a különlegessége – és az ő kíváncsisága – okán. Sajnos akkoriban még ő sem sejthette, hogy az ősi zánkai Szent István király-egyházat a török idők elmúltával visszaköltöző, protestáns hitű lakosok 1786-ban úgy állították helyre romjaiból, hogy egybe falazták a hajóval, eltüntetve az eredeti épület belső szerkezetét. Végül napfényre kerültek a templom falai közt az egészen az 1980-as évekig lappangó részletek: a román kori déli bejárat, a tölcsérmélyedésű résablakok és a dél-nyugatra néző magas ikerablakok.
Zánka és környéke a római Pannonia provincia megművelt helye volt, azon át vezetett a Castrum–Valcum (Keszthely–Fenékpuszta) és az Alba Regia–Intercisa (Székesfehérvár–Dunapentele) közötti hadi- és áruforgalmi út. A templomdombon római kori településre utaló római téglákat ástak ki, a szószék alátámasztására szolgáló díszes oszlop lefelé fordított, átfaragott kőpillérje pedig a római kor hagyatéka.
A 12. században az Árpád-kori Atyusz nemzetség volt a környék birtokosa. Zánka neve első ízben 1164-ben bukkant fel levélben: Miske ispán fia, István végrendeletében. Az 1300-as években a (német ősű) Rátold nembeli Gyulafi családé volt a község, korábban a veszprémi káptalannal megosztva. A plébániára vonatkozó első adat az 1333–1335. évi pápai dézsmajegyzékben szerepelt, Miklós nevű papjával együtt. A Szent István-templomot csak 1519-ben említik először, ám aligha tévedünk, ha a román kori elődjét az első (szent) király oltalmába ajánlották.
A községet elpusztította az 1548. évi török hadjárat, így 1754-ben romként írták le a templomot, amelynek újjáépítése céljából 1784-ben II. József császár hivatalához folyamodtak kérvénnyel. Nem éppen a legmegfelelőbb helyre… Mindazonáltal, a legújabb korban a Balaton-part és környékének egyik legszebb egyházi műemléke a zánkai református egyház.