A magyar népdal emlékezete

Daloskönyv, „parasztzseni”, hangszeres zenei kultúra, falu- és személymonográfia: ilyen és ehhez hasonló címszavak köré épült fel az MMA MMKI tegnapi konferenciája, amelyen neves népzenészek, oktatók és kutatók tudományos igénnyel létrejött népzenei kiadványok történetét, értékeit, különlegességét mutatták be. A Fehér Anikó, az MMA MMKI munkatársa által levezetett tanácskozás elsősorban a mit és a hogyan kérdésekre koncentrált, szinte minden esetben kitérve arra, a már kiadott vagy megjelenésre előkészített anyagok milyen lehetőségeket tartogatnak a jövő népzene-kutatóinak. E problémafelvetések nem tűntek hasztalannak, hiszen a konferencián szép számmal vettek részt a hallgatóság soraiban is.

A magyar kultúra szerves részét képező népdal összegyűjtése azonban soha nem volt, és nem is lesz lehetséges a helyi hagyományokat még őrző, és azokat átadni is képes úgynevezett adatközlők pótolhatatlan „munkája” nélkül. Elsősorban erre világított rá előadásában Erdélyi-Molnár Klára, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének kutatója, aki rövid monográfia-történeti áttekintés után az Annus néni daloskönyve című kiadványról beszélt, amely a mezőségi Ördöngösfüzesen élő Hideg Istvánné Lakatos Anna nótafa dalkincsét tartalmazza. Annus néni daloskönyve a korábbi személyi vagy falumonográfiákat tulajdonképpen egyesítő kötet különböző műfajú dallamai, azok szövegei, kottái és a közel hatszáz hangfelvétel nemcsak a térség népzenéjét mutatja be, de a falusi világot is, így több generációnak is lehetővé teszi a kapcsolódást eleink szokásaihoz, népi kultúrájához. Mindemellett a kiadvány függelékei, kiegészítései a magyar népdal fejlődésének fázisait, különböző típusait is rendszerezik, ezáltal segít a fiatal kutatóknak, népzenészeknek felismerni a folklorizálódás jelenségét a műdaloknál vagy megfigyelni egy 15. századtól létező karácsonyi-újévi kánta dallamának-szövegének változásait.

Szerényi Béla, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója Bársony Mihályról, a Népművészet Mestere-díjas tekerősről, Tiszaalpár kiemelkedő képességű muzsikus-hangszerkészítőjéről mesélt, akit Claude Flagel francia kutató „parasztzseniként” aposztrofált, és akinek élete, munkássága megkérdőjelezhetetlen, máig tartó hatással volt a hetvenes években induló revival folyamat, vagyis a táncházmozgalom fiataljaira és a népzenetudomány kutatóira egyaránt. Az éppen harminc éve elhunyt mester nemcsak mindig a leggyorsabban reagált az aktuális társadalmi folyamatokra, néprajzi-népzenei változásokra – magyarázta Szerényi –, hanem gondolataival, tevékenységével előre is mutatott. Természetes intelligenciája, tudása, világszemlélete elfogadottá tette a művészeti élet szélesebb köreiben, nem véletlen látogatta Eötvös Pétertől Sebő Ferencen át Sebestyén Mártáig a magyar zenei élet színe-java. Bársony Mihály nemcsak őrizte a hagyományt, hanem élte is. Művészetének, látásmódjának továbbvitele, zenei anyagának, hang- és filmfelvételeinek összegyűjtése és elemzése Szerényi szerint rengeteg feladatot ad napjaink zenegyűjtőinek.

A konferencián többek közt szó esett még a Népzenei Füzetek sorozatról, a szlovákiai magyarok hangszeres zenei kultúrájáról és a zalai személymonográfia megjelenésének hatásairól is.