Kultúra
A képernyő-társadalom fiataljai és kultúrafogyasztási szokásaik
Az új piaci szemlélet szerint a könyv olyan, mint a tejföl: el kell adni – A budapesti, diplomás lányok járnak a legtöbbet színházba, operába és hangversenyre
Az eszmecsere abból a tézisből indult ki, hogy a művészet mindig hatott a közegre, amelyből származott. Az előadásokon szó esett többek közt a könyvkiadás gyakorlatáról, a művészetigazgatás és művészetmenedzsment viszonyáról, valamint a magyar fiatalok megváltozott kultúrafogyasztási szokásairól is.
Az emberi létezéshez kötött tevékenységek összességéből a leginkább emberi, a művészet egyéni, csoportos és társadalmi jellemzőit igyekezett felvázolni előadásában Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára. Példaként kiemelte, miként változott meg az operába járás az elmúlt évszázadok alatt: míg a 19. században a szolgáktól a nemesekig széles társadalmi körben elterjedt volt, ma már a magaskultúra része.
Orbán Jolán, a Pécsi Tudományegyetem intézetvezetője a művészet, az irodalom és a filozófia közti viszonyt értelmezte újra a német–magyar származású francia festő, Hantaï Simon életművében. Munkásságát három szinten: az írás mint módszer – Breton és Hantaï, a „hajtogatás” (pliage) mint módszer – Mallarmé és Hantaï, valamint a „másolás-hajtogatás” (copliage) mint módszer – Hantaï, Nancy, Derrida vezérfonalak mentén elemezte. Hantaï a Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a Római Magyar Akadémián tanult, majd Párizsba ment. Sok kiállítása volt 1982-ig, azonban életében kifejezetten ellenezte művészetének beárazását, ahogy ő maga fogalmazott: nincs szükség kiállításokra ahhoz, hogy alkotásait ismerjék, mert „Isten mindent lát”. Több képét, köztük az Írásrózsát és a Szűz köntösét is filozófiai szövegek alapján hozta létre. Az 1947-es Az erkélyen című festményén képzőművészeti ars poeticájára bukkanhatunk, míg az 1949-ből származó Fürdőzők című képen Paul Cézanne és Aba-Novák Vilmos hatása fedezhető fel. Fiatalkori barátjának, Juhász Ferencnek több verseskötetét is illusztrálta. 2016-ban A Mariale-sorozat egyik darabja több mint négymillió euróért (1,4 milliárd forint) kelt el: ez a legmagasabb összeg, amit aukción magyar vagy magyar származású művész munkájáért valaha is adtak.
A könyvkiadás gyakorlatáról tartott átfogó előadást Pécsi Györgyi irodalomtörténész, az MMA Kiadó ügyvezetője. A művészeti könyvkiadás jelenkori problémáiról szólva hangsúlyozta: a rendszerváltozás óta nem szerveződött meg egy olyan új struktúra, amely piaci körülmények között rendszeresen biztosítani tudná a művészeti könyvek megjelenését és a célközönséghez való eljuttatást. Mint rámutatott, a teljes könyvkiadási folyamatra leginkább a tervezhetőség és az esetlegesség hiánya jellemző. Az új típusú könyvszemlélet szerint a könyv tejföl. Nincs különbség a kettő között, mindkettőt el kell adni. A kiadóvezető szerint a könyvszakma kritikus állapotban van, ugyanakkor a rétegkönyvek legnagyobb segítője a Nemzeti Kulturális Alap lehet.
A magyar fiatalok és a kultúra viszonyát részletezte Szabó Andrea, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa. Az ifjúság fogalmáról szólva elmondta: a szabadon felhasználható idő különbözteti meg őket másoktól. Annak a kutatásnak eredményeit is felvázolta, amelyben négyévente nyolcezer fiatalt kérdeznek meg többek közt kultúrafogyasztási szokásaikról. Mint a legutóbbi, 2016-os felmérésből kiderült, alapvetően budapesti, diplomás lányok járnak a legtöbbet színházba, operába, hangversenyre. A fiatalok (tankönyveken kívüli) könyvtára csökkent az elmúlt években: míg 2004-ben átlagosan 344 könyvvel rendelkeztek, addig 2016-ban már csak átlagosan 172 könyvük volt otthon. Mivel ők az úgynevezett képernyő-társadalomban élnek, a művészek, politikusok kizárólag ezen a platformon tudják őket megszólítani, aktivizálni, ami így egy teljesen újfajta gondolkodásmódot kíván a felnőtt társadalom részéről.
Az emberi létezéshez kötött tevékenységek összességéből a leginkább emberi, a művészet egyéni, csoportos és társadalmi jellemzőit igyekezett felvázolni előadásában Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára. Példaként kiemelte, miként változott meg az operába járás az elmúlt évszázadok alatt: míg a 19. században a szolgáktól a nemesekig széles társadalmi körben elterjedt volt, ma már a magaskultúra része.
Orbán Jolán, a Pécsi Tudományegyetem intézetvezetője a művészet, az irodalom és a filozófia közti viszonyt értelmezte újra a német–magyar származású francia festő, Hantaï Simon életművében. Munkásságát három szinten: az írás mint módszer – Breton és Hantaï, a „hajtogatás” (pliage) mint módszer – Mallarmé és Hantaï, valamint a „másolás-hajtogatás” (copliage) mint módszer – Hantaï, Nancy, Derrida vezérfonalak mentén elemezte. Hantaï a Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a Római Magyar Akadémián tanult, majd Párizsba ment. Sok kiállítása volt 1982-ig, azonban életében kifejezetten ellenezte művészetének beárazását, ahogy ő maga fogalmazott: nincs szükség kiállításokra ahhoz, hogy alkotásait ismerjék, mert „Isten mindent lát”. Több képét, köztük az Írásrózsát és a Szűz köntösét is filozófiai szövegek alapján hozta létre. Az 1947-es Az erkélyen című festményén képzőművészeti ars poeticájára bukkanhatunk, míg az 1949-ből származó Fürdőzők című képen Paul Cézanne és Aba-Novák Vilmos hatása fedezhető fel. Fiatalkori barátjának, Juhász Ferencnek több verseskötetét is illusztrálta. 2016-ban A Mariale-sorozat egyik darabja több mint négymillió euróért (1,4 milliárd forint) kelt el: ez a legmagasabb összeg, amit aukción magyar vagy magyar származású művész munkájáért valaha is adtak.
A könyvkiadás gyakorlatáról tartott átfogó előadást Pécsi Györgyi irodalomtörténész, az MMA Kiadó ügyvezetője. A művészeti könyvkiadás jelenkori problémáiról szólva hangsúlyozta: a rendszerváltozás óta nem szerveződött meg egy olyan új struktúra, amely piaci körülmények között rendszeresen biztosítani tudná a művészeti könyvek megjelenését és a célközönséghez való eljuttatást. Mint rámutatott, a teljes könyvkiadási folyamatra leginkább a tervezhetőség és az esetlegesség hiánya jellemző. Az új típusú könyvszemlélet szerint a könyv tejföl. Nincs különbség a kettő között, mindkettőt el kell adni. A kiadóvezető szerint a könyvszakma kritikus állapotban van, ugyanakkor a rétegkönyvek legnagyobb segítője a Nemzeti Kulturális Alap lehet.
A magyar fiatalok és a kultúra viszonyát részletezte Szabó Andrea, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa. Az ifjúság fogalmáról szólva elmondta: a szabadon felhasználható idő különbözteti meg őket másoktól. Annak a kutatásnak eredményeit is felvázolta, amelyben négyévente nyolcezer fiatalt kérdeznek meg többek közt kultúrafogyasztási szokásaikról. Mint a legutóbbi, 2016-os felmérésből kiderült, alapvetően budapesti, diplomás lányok járnak a legtöbbet színházba, operába, hangversenyre. A fiatalok (tankönyveken kívüli) könyvtára csökkent az elmúlt években: míg 2004-ben átlagosan 344 könyvvel rendelkeztek, addig 2016-ban már csak átlagosan 172 könyvük volt otthon. Mivel ők az úgynevezett képernyő-társadalomban élnek, a művészek, politikusok kizárólag ezen a platformon tudják őket megszólítani, aktivizálni, ami így egy teljesen újfajta gondolkodásmódot kíván a felnőtt társadalom részéről.