Kultúra
A jeles költő és hadvezér emlékezete
Zrínyinek voltak birtokai magyar és horvát területen egyaránt, így mindkét népet és országot védte, amikor a török ellen harcolt
Zrínyi Miklós három államhoz és két korabeli nemzethez kötődött szorosan, és legalább három különféle tevékenységet űzött igen magas szinten – mondta el Pálffy Géza történész, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatócsoport-vezetője. Többes identitását, sokoldalú tehetségét és szenvedélyes természetét annak szolgálatába állította, hogy kiutat találjon kora nemegyszer megoldhatatlannak tűnő problémáiból.
A tragikus kimenetelű vadkanvadászaton 1664. november 18-án elhunyt Zrínyi Miklós a korabeli törökellenes harcok egyik legfontosabb szervezője és irányítója volt, emellett korának egyik legjelentősebb politikusa és főméltósága a Magyar Királyságban és a vele unióban álló Horvátországban, ám egyúttal a közép-európai Habsburg-monarchiában is.
Zrínyi mindezek mellett a magyar kultúra számára is kiemelkedőt alkotott: megírta az első magyar nyelvű eposzt, a Szigeti veszedelmet, elsőként közölt nyomtatásban magyar nyelvű szerelmes verseket, övé volt a régió egyik legnagyobb és legértékesebb könyvtára, amelynek nagy részét ma a zágrábi Egyetemi Könyvtár őrzi. Sokszínű életművébe tartoznak még politikai és hadtudományi művei, köztük a Ne bántsd a magyart! - Az török áfium ellen való orvosság, a Mátyás király életéről való elmélkedések, a Vitéz hadnagy és a Tábori kis tracta. Különböző területeket összekötő, határokon átívelő életművének családi hátterét magyar, horvát és osztrák–német kapcsolatok szövik át. Testvére, Zrínyi Péter a családi munkamegosztásban elsősorban a horvát ügyeket vitte, ám Petar Zrinski néven a korszak egyik nagy horvát költőjévé is vált, bátyja több művét ültette át horvát nyelvre. Zrínyi Miklós első felesége horvát-stájer, második hitvese pedig bécsi udvari osztrák-horvát főnemesi családból származott.
Zrínyi Miklósnak voltak birtokai magyar és horvát területen egyaránt, tehát mindkét népet és országot védte, amikor szülőföldjéért harcolt.
Zrínyi Miklós a korabeli elithez tartozott a régió három országában is: a Magyar Királyságban már gyermekkorától az egyik legfőbb méltóság, előbb királyi lovászmester, majd horvát-szlavón bán is volt, ezekkel a tisztségekkel egyidejűleg császári kamarás, tábornok és titkos tanácsos is lett. Így magyarként a bécsi Habsburg-udvar legbelsőbb köreinek tanácsadója, a korszak egyik legelismertebb magyar-horvát politikusa és katonája volt. Figyelemre méltó még, hogy az 1664. eleji téli hadjáratban tizenháromezer magyar és horvát katona mellett egy mintegy tízezer főnyi német-osztrák sereget is rábízott a bécsi hadvezetés, ami azért történhetett meg, mert a császári udvarban is megbíztak benne, sőt elismerték hadvezéri képességeit, szakértelmét és rátermettségét - magyarázta Pálffy Géza.
Az újabb kutatások megcáfolták azt a korábbi elképzelést, hogy Zrínyi Miklós a Habsburgok ellenére vagy tőlük függetlenül akarta volna felvenni a harcot a törökkel. Noha voltak komolyabb vitái a császári udvarral, Zrínyi Miklós alapvetően mindvégig lojális maradt mind az uralkodóhoz, mind a magyar és a horvát rendi nemzethez. A téli hadjáratnak pedig nem utolsósorban az volt a legfőbb jelentősége, hogy 1664 tavaszán magára, azaz a Dél-Dunántúlra vonta a Bécs ellen készülődő török fősereget, és így közvetetett módon megmentette Magyarországot. Amennyiben ugyanis a jelentős túlerőben lévő török ekkor a Duna mentén lendül támadásba, az oszmán–Habsburg-békét bizonyosan nem Vasváron, hanem feltehetően Bécs alatt kötötték volna meg.
Zrínyi Miklós hadtudományi műveiben elemezte a helyzetet, gyakran reális diagnózist adott, és ostorozta a nemzet hibáit, hiányosságait: a parlagi tanulatlanságot, restséget, közönyt, üres, teljesítmények nélküli hivalkodást, önzést, irigységet, széthúzást, gyűlölködést.
Írásainak szenvedélye, heves indulatai ugyanakkor azt is jelzik, hogy maga is tisztában volt azzal, messze még a „magyar romlás századának” vége, érzékelte a megoldatlan, sőt sokszor megoldhatatlan problémákat, és féltette nemzetét. Kudarcként élte meg, hogy lényeges területeken nem tudta sem a magyar, sem a horvát vagy éppen a bécsi viszonyokat megváltoztatni. Politikai és irodalmi tevékenysége miatt kijelenthető, hogy noha Zrínyi Miklós a magyarsághoz áll a legközelebb, de elszakíthatatlan szálak fűzik Horvátországhoz éppúgy, mint a Habsburg-monarchiához, valamint általában az európai kultúra értékrendjéhez. Többes identitása és rendkívüli sokoldalúsága pedig segítette abban, hogy határokat átlépve különböző országok, népek és kultúrák értékeit állítsa fontos ügyek szolgálatába. Határok fölött összeköthet napjainkban is országokat, nemzeteket – mondta a történész.